Szal...én nem mondom, hogy a nagymamákkal baj van, de azt mondom, hogy szereptévesztett állapotban vannak szinte mindannyian - tisztelet a kivétel.
És ez a szereptévesztettség okozza a legtöbb konfliktust is, amit az idő nem hogy feloldana, hanem mind jobban és jobban elmélyít, hiszen egyre több és több salak rakódik rá.

Ott van a gyerekük - főként ha a kedves aranyszaró, aranyfarkú kisfiúkról van szó - akit a legnagyobb jóindulatuk ellenére sem tudnak szabadon engedni - a maga természetességében. Vagy görcsösen fogják és ezzel szétcseszik az amúgy is ingatag talajra épített házasságot, vagy teljesen mereven elfordulnak tőle - hatalmas bűntudatot gerjesztve ezáltal benne és az egész családjában.
De - hoppá, megszületik a gyermek.
Ez olyan, mint a reload. Egy új esély ... - mondják, szentűl meggyőződve és hiszik is az utolsó csepp vérig is. Miközben a gyerek egy aknamezőn nő fel, aminek a robbantógyűrűje az ő kicsi párnás kacsójában van.
És akkor jön a nagymama és mint a hurrikán - követ kövön nem hagy...

Ennek a végén - ami természetesen valami új kezdete is egyben - mindenki mindenkivel összevész, kigyót békát egymásra mondanak, végre mindent kipakolnak az asztalra - gondolván úgy is vége - én ugyanis ezzel a szarkavaró vénboszorkánnyal soha le nem ülök egy asztalhoz.
Ez persze nem maradhat ennyiben.
Jön a szülinap, gyerek szülinapja, karácsony, akármi és össze kell ülni, úgy kell tenni, mintha ... és akkor mindenki minthát játszik.
Egy egy érzékenyebb családtag ezt nem bírja és nekifog vedelni.
Egyszer diszkréten a bort, majd amikor megnyílnak a szelepek akármit.
Őt nézi le magasról mindenki - miközben egyetlen őszinte és valamirevaló ember a családban.
Mindenki mosolyog.
Mézesek és mázasak mint a tükrösmézes.
A hangjukat is elváltoztatják.
A nő ha kétszínűsködik - vékony hangon beszél és sokszor mondja hogy édes, kedves, drágám, szivem - miközben megfojtana egy kalány vízben.
A férfi veszélyesebb. Merev háttal hazudik a szemedbe.
Ha hátat fordítva neki hirtelen és nemvárt módon visszafodulsz - elkaphatod az igazi arcát - ahogy kifent körmeit éppen a hátadba kívánja mélyíteni.

A játszótéren is vannak nagymamák.
Két tábor van.
Egy - aki tudja, hogy ki és mi a nagymama - ki ő (van ön és szerepismerete) és ki a gyerek. Na ez csodálatos. Csak úgy iszod a szavait.
A gyermek felszabadúlt vele - jókat nevet, játszik, ismerkedik és mindent bátran kipróbál.
Kettő - a gyereideédesanyjáé típusú nagymama.
Veszélyes...
Nem jellemzem. Ezt MINDENKI ismeri.
Egy témája van: a gyerek szüleinek a gyermeknevelés terén mutatott inkompetenciája.

Ma Anna egy ilyennel ölre ment.
Napok óta kerülgetik egymást.
Ma összecsaptak.
Nyilván - azt tettem amit tennem kellett. Helyrepakoltam Annát - elnézést kért és onnan kezdve elvárt normák szerint viselkedett.
De annyira egyértelmű volt a gyerek őszinte üzenete - ami lélekből jött - hogy úgy én, mint a nagymama színtisztán megértettük.
Ha minden menyecske ilyen bátor lenne - talán nem lenne ennyi szenvedés és megbomlott házasság sem. De az anyósviccek száma - ha nem egyéb - minden képpen csappanna