ma van a szülinapom.
huhh, negyven.
miközben ötven az új harminc.
legalábbis ezzel álltatom magam.
másként nem bírnám...cérnával.
miközben már a hátam se a régi. az ízületeim rég szaroznak. sokszor úgy megyek, mintha jönnék.
a férjem extázisban állít haza.
- meglepetés...
Azta faszát - gondolom. Remélem nekem is annyira kellemes lesz.
Fiatalon sem szaggattam a hámot a nagy meglepetések irányában, hát most, hogy egyre morcosabb és öregebb vagyok.
- összegyűjtöttem a baráti kört és wellnesbe megyünk - újságolja izgatottan.
Bennem megáll az ütő.
Percekig levegőt sem veszek.
Éppen amíg átfutom a magamról alkotott fürdőruhás képemet, abban az elnyúlt feketében, amiben halászni járunk oda, ahova a madár sem jár.
Fürdőköpeny is kellene.
A papucs sem az igazi.
Manikűr, pedikűr.
Kozmetika - a szőreimmel lassan takarózni lehet.
Feljajdulok.
Bíztatásnak veszi. Szegény ördög, fogalma sincs, mennyiben is áll ez neki.
- Ez csodálatos - mondom könnyeimmel küszködve.
- na...nem kell elérzékenyülni - mondja - mindent az én kis bogaramnak.
Este amikor a gyerekek visszahúzódnak és ő zuhanyozni megy, gyors leltárt készítek a szóba jöhető fürdőruhákról.
Egyiket próbálgatom a másik után, lassan térdig széthanyigált textilhegyen állok.
Természetesen, egyik sem jó.
A pirosban a seggem orbitális.
A kékben a melleim lógnak.
A fehérben akkora vagyok, mint egy bálna.
A tarkában olyan a pinám, mint egy kártyaolvasó.
Tetszik, nem tetszik, venni kell egy ezrediket.
Vagy engem kell lecserélni.
- ennyi fürdőruhával nem lehet baj...
Megkérdezném a lányomat. De az a sajnálat a szemében, ahogy pőre testemet fixírozza - felér egy sokkterápiával.
Namármost - gondolom, két lehetőség marad:
- meggyőzőm, hogy ne menjünk.
- vagy elköltök több száz lejt a menthetetlenre - hogy a végén, minden próbálkozás ellenére röhögés tárgya legyek.
De hogyan tálaljam?
Amikor végre lefekszünk - macskásan hozzábújok:
- kedvesem. mi lenne ha csak ketten ünnepelnénk. tudod? mint a régi szép időkben?
- az kizárt. ketten is. de nem mondhatom vissza a több tíz embernek, akiket már meghívtam. nem beszélve a foglalásról.
Ijedten ugrom talpra.
- nem arról volt szó, hogy szűk baráti kör?
- én szűket nem mondtam. ez a szó már rég nincs a szótáramban - nevet.
Ezt még megkeserülöd - gondolom.
Most már csak azt kell eldöntenem, hogy lecsupaszíttatom magam és felveszem a fehér kártyaolvasó fürdőruhát, amiben a mellem minden egyes kiszálláskor kipattan. Vagy inkább a fekete mellett döntök - szőrtelenítés nélkül.
Egyik sem jobb.
Mindkettőben látszani fog a korom.
Az amelyik lassan tagadhatatlan.
De egyre inkább leszarom.
Mert elértem abba az életkorba, amikor már semmi nem számít.
Csak az egészség.
Sőt, azt is übereli egy kis csend és nyugalom.
Amit most épp feldúlni készülünk egy egetrengető szülinappal - ami után még közelebb leszek ahhoz az antiszociális magatartáshoz, és feledékenységhez - amit egyre kevésbé vagyok képes eltitkolni.
Sorsot fogok húzni - döntöm el.
Nekem mindkettő buli.
Végülis ebben az életkorban éppen annyira megbotránkoztató egy ápolatlan, szexistennőt játszó spiné, mint egy jetti hableány.
A lényeg a játékon van.
A szerep csak másodlagos.
Mert ahogy a görög mondta - táncolni kell, a zene majd csak megjön...
