A szinglikről nem sokat tudtam, mígnem elolvastam néhány könyvet a témában és elbeszélgettem egy nem választott, de megrögzött szingli barátnőmmel. Évekkel ezelőtt, amikor szóba került a házasság kijelentette - lófasz. Nem éri meg az egész vesződség. Kell szerezni egyszer egy papot, aztán egy kántort, templomot, vendéglőt. Kérdeztem és a férj? Azzal mi lesz? Oh az mellékes. Azt könnyen lehet kapni akárhol. Aztán azóta sem sikerült megfelelő kántort találnia. Úgy aztán egyelőre fagyasztotta a projektet.

Nemrégiben meséli nyaralással kapcsolatos élményeit. Fogalmam sem volt, hogy ennyi nehézségen kell keresztülmennie annak aki nem családos.

Elmegyek - aszongya - egy utazási irodához. A héten a sokadik, amit felkeresek. Nyaralni szeretnék. Sehol a világon nem kínálnak szingliknek való feltételeket. Tele a padlás a családos ajánlatokkal, meg a double badekkel. Nekem egy szaros egyágyas szoba kell, egyedül akarok menni. A pasas úgy mér végig, mintha leprás lennék. Háromszor kérdezi meg, hogy egyedül megyek. Barát nélkül? A végén már majdnem üvöltöm - igen bazdmeg, egyedül megyek. Baj?

Nincs ajánlata. Fizetnem kell két személy helyett. Kétágyas szoba. Lehetek benne egyedül. de fizetnem kell a másik, nemlétező személy helyett.

A cukrom a fellegekben van.

Mondom nincs pénzem. Egyedül vagyok, lakáshitellel, számlákkal, nem akarok nemlétező társ helyett fizetni. Diszkrimináció. Megtetszik a gondolat. Divat. Belelovalom magam. Mind hevesebben védem az érdekeimet. Belátásra bírom. Megegyezünk, hogy néhány nap múlva találkozunk, addig intéz valamit.

Következő találkozás alkalmával széles mosollyal fogad. Sikerült, jelenti ki büszkén. Találtam egy szingli hölgyet, aki ugyanezzel a problémával keresett meg bennünket, mint ön - arra gondotunk együtt mehetnének el.

Elsőre majdnem megverem. Hát meghülyült? Ő menne egy idegennel? Aztán arra gondolok, hátha nem is rossz ötlet. Hátha valami jel. Napok eredménye, de belemegyek.

Szimpatikus a csaj. Velem egyidős. Olyan forma mint én. Mintha közös géneket osztanánk. A szingliség génjét. Mutáció biztosan. Hiszen van keze, lába, feje, él, nem néz ki rosszul - de nincs párkapcsolata.

A part ahova ilyen furcsa körülmények eredményeként jutunk el, maga a tökély. De ez sem akadálymentesített. Mintha minden a szerelemre, párkapcsolatra, családi életre lenne kiépítve. Elhatározom, hogy tudomást sem veszek róla.

Közben bejön a képbe - szokás szerint a jóképű hoteligazgató, vagy tulaj. Mindegyis. Jóképű, fiatal, szexi, pasi és feltehetőleg módos. Nyilvánvaló mindkettőnknek tetszik. A pasinak csak én jövök be. A szobatársam begerjed. Lassan attól félek álmomban fog megfojtani. A kétségbeesés nagy úr. Húzom az időt és csak akkor megyek a szobába ha már alszik, vagy nem tartozkodik bent. Alig várom végetérjen az álomnyaralás. A helyzet komikuma rémálomba fojtja.

Hazaérünk. Épségben vagyok. De egy ideig nem kívánkozom. Ha az ember szingli eleve diszkriminálva van. Beszélünk feketékről, fehérekről, zsidókról, kisebbségekről - s velünk közben mi lesz? Mert vagyunk... Talán egyre többen...