Bank.

Du 4 óra magassa. 

Fél óra lévén a zárásig csökkentett létszámú alkalmazott dolgozik.

Mintha minden az utolsó percben ügyet intéző ellen fogna össze.

Én magam is közöttük vagyok.

A tenyerem most is, mint mindig el nem felejtendő lépéstervektől hemzseg. Móriczka rólam lett megmintázva a vásárlós viccében.

Extrasinainte-extrasdupa-eliberamcontul-baniiintrandinforadesubventielocala-aiciavetidoamnabuletinul-sumavarog-lacecasaintru

De bárcsak már itt tartanék. Várnom kell a kísérteties csendben, melyet a vékony vállain terhet cipelő alkalmazott cöcögtetése szakít meg csak. És a mai napi főszereplőjé. Övé a csillagos ég is. Míg mindenki tisztában van a banki etikettel - ez magasról hányik rá. Hangosan szemelget ostobábbnál-ostobább viedeókból - gondolom facebookozik. Ja, hogy hangosan? S asztán? Mondom, a csillagos ég is...

Már várható és igen, bumm, becseng a telefonja. Egyszerre sóhajtunk fel mi várakozók, mintha mindenki magában fogadott volna, hogy haljakmeghanem Florin Salam lesz a csengőhangja. Ahogy ossza feltehetően hozzá hasonlóan jóvágású barátjával az eszet előtünnek randomszerűen pofájába hányt fogai. Mint egy őszi táj. A sárga minden árnyalata jelen van. A szexről jut eszembe: trottyos, seggelyuka kint nadrág, formátlan alkat, enyhe zsírréteg essze-vissza felhányva derék és csipő tájékán. Szandál és jellemezhetetlenül piszkos és ápolatlan lábkörmök.

Közben csekély negyven perc elemezgetést követően sorra kerülök én is.

Ekkor veszik észre a hölgyek megtagadhatatlan jelenlétét.

Azonnal körbeszarja mindenki. Soron kívül, azaz a fejemen át elveszik a papírjait. Félredobják a személyimet, hogy azonnal ki tudják nyalni a seggét.

Párhúzamosan futnak a dolgok. Mégiscsak van igazság, hamarabb végeznek velem - gondolom én.

Lemegyek a kasszákhoz, újabb negyven percre, mire megjelenik a manele nagymestere, immáron lent is.

Tovább öldököl a hányinger és zavar, zaklat, kiveri a biztosítékot hangoskodó, otromba, neveletlen és megemészthetetlen jelenléte.

Végre sorra kerülök. Arra a sorra, amit ő végigült. Természetesen le sem szarva, hogy vártam, hogy nő vagyok, hogy sietek, hogy leszarom, hogy kicsoda ő - beugrik elém. 

Senki egy szót sem szól.

Közben összegyűlnek a kasszásnők, mint méhek a kaptárra. Egyik elveszi a papírját, másik a személyiét, harmadik anekdótákat mesél, negyedik híjja az igazgatót. Aki meg is jelenik. Hajbókol. Közben előkerül a pénz is, amivel a szakadék távozni fog.

5oo ronosok, 1oo-as kötegekben, a kötegek tízes sorban, s ebből 5 oszlop. Mennyi is?

5oox1oox1ox5

2.5oo.ooo RON

Mocskos fog elővesz egy még kétesebb kinézetelű szatyrot, mint amilyenek a lábkörmei. Az édesanyja varrhatta Hodákról. Igazi falusi, anyag, mama trájszta. Belehanyigálja a pénzt, majd mindet begyúrja egy rossz oldaltáskába, amin írja Dimitrie Cantemir. Szal vaze - diplomája is van... Gondolom jogász, vagy pszichológus. Minden esetre nem semmizi el. - gondolom, miközben kiveszem annak az 54 családnak az élelmiszer és tisztálkodási szerek támogatását, akik tisztábbak, aranyosabbak, jobban neveltebbek, kedvesebbek, jobbak, értékesebbek, mint ez itt egyedül, aki viszont megveheti őket kilóra - mert nincs igazság. Nem is vót, s nem is lesz soha ebben a világban.