2015. szeptember 11., péntek

Iskolakezdés, ovikezdés, ősz – hangyatej, anyatej, ecet…

Gyermekkorunkban sokunk számára örömöt jelentett az iskola. A régi barátokkal való mindennapos találkozást, a semmivel sem pótolható osztálycsínyeket és nagy nevetéseket – amelyekre deres fejjel is emlékezik az ember és ugyanazzal a vehemenciával törli ki a nevetéstől a szeme sarkába gyűlt könnyeket, mint akkor.

Szülőként már nem ennyire egyszerűek a dolgok.
Be kell vásárolni, fel kell készülni, meg kell válogatni, fel kell készíteni, be kell puhítani, el kell hordani, haza kell hozni, össze kell egyeztetni, ki kell békíteni.
Hétfőtől péntekig úgy repül az idő, hogy az ember követni sem bírja.
Mégis – ez egy új kezdet hajnala.

Esély a gyermeknek a fejlődésre, barátkozásra, megújulásra, találkozásokra, érzelmei gazdag skáláinak megélésére, az életre.
Esély a felnőttnek az önmaga kipróbálására, a gyermek reptetésére, elengedésére, a szerteágazó figyelem gyakorlására, konfliktusok feloldására és céljai beteljesítésére.

A gyerekek gyakran kérdezik milyen lesz a Paradicsomban.
Mondom lássuk sza – milyen volt… Ádámnak és Évának feladataik voltak. Felelősségük volt. Nem napozgattak naphosszat, hanem teendők hosszú sorát kellett ellátniuk.
A Paradicsom nem a lajhárok közössége. És nem a semmittevés az édes Paradicsom.

Az Élet a fejlődések és tanulások színtere.
Első körben az iskola színpadán – majd szerepeink mindegyikében, a lehető legváltozatosabb helyzetekben.
Ha a gyerekek azt látják rajtam, hogy nem öröm – az újrakezdés öröme van bennem – ők sem tanulnak meg örülni és élni az újrakezdésekkel.
És micsoda esély – hogy miközben a természet lassan és biztosan haldoklik körülöttünk – esélyt kapunk az Életre és újrakezdésre.


Legyen bőséges áldás gyermekeitek évén – a ti, eddig fel nem használt és meg nem élt újrakezdés-örömeiteken, egész életeteken.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése