Mindenki a helyére...

Mindannyian életünk jelentős részét azzal töltjük el, hogy a megfelelő utat keressük. Aztán ha megvan és változunk, mert folyamatosan változásban vagyunk, akkor vagy magunk képmására igyekszünk a már meglévő utat formálni, vagy ha elég bátrak és vakmerőek vagyunk hozzá, akkor hátat fordítunk neki, azaz kitörünk belőle.

Van, hogy nem egyszerre vagy egy irányba fejlődünk a házasság vagy párkapcsolat alatt. Mindenki elkezd saját életet élni, és csak ritkán látjuk egymást esténként vagy nyaralások alatt - hogy né, te - ki vagy mi lett ez az ember, aki valaha közelebb állt hozzám, mint én magam.

A házasságra nincs recept. Ami megy az egyiknek, soha nem lesz megfelelő a másik számára. Ami még belefér egy adott kapcsolatba, a másikban teljesen elfogadhatatlan és megengedhetetlen. Ami boldoggá teszi az egyiket, a másiknak soha nem lesz elég a boldogsághoz.

S noha a cél soha nem a boldogság, a fejlődés mellett az sem árt, ha ennek a megtalálására, elérésére is időt és energiát szánunk. Mert mikor vagy mitől boldog az ember? Ha egyensúlyba kerül önmagával és az őt körülvevő világgal. És ha idejében megtanulja elkerülni azokat a hiábavaló kudarcokat, amelyeknek nincs mit keresniük az életében. 

A gyermek azonban soha nem dönthet. Felette döntenek. Neki a javát akarják és fel vannak bőszülve, ha nem adja. Minden gyereknek joga van mindkét szülőjéhez vagy adott esetben szülő pótlékhoz, ha az adott vér szerinti szülő beszámíthatatlan vagy elhunyt. Ha nem keressük meg számára a megfelelő személyt, minden bizonnyal meg fogja keresni ő maga és életkorát valamint hiányos tapasztalatait tekintve nem biztos, hogy szerencsés lesz a választása.

De van, hogy az Élet elénk hozza a maga bőségeit. Elválnak a szülők és egyiknek vagy akár mindkettőnek új kapcsolata lesz. 

Fontos szabály - hogy nem minden elvált férfivel új életet kezdő pótanya mostoha, prosti, buta, haszonleső, rosszakaró, ellenség. Mert tőlünk is nagyban függ, hogy szövetséges legyen. Nyilván soha nem lesz természetes (a kezdetekben) az új pár elfogadása - aki talán fiatalabb, gondtalanabb, divatosabb, rendezettebb, okosabb, humorosabb, kreatívabb, csinosabb mint én. De sarkallhat arra, hogy összeszedjem és neveljem magam jelenléte által. Mert adott. És ha a kapcsolatuk működik, akkor maradni fog. És ha maradni fog, akkor elkerülhetetlenül meg kell tanulnom együttélni vele - fiatalságával, gondtalanságával, humorával, zsenialitásával, felvonultatott divatos összeállításaival, kreativitásával. Tőlem függ, hogy megfelelő dolgokra használom e fel, vagy csak önmagam ostorozására.

Mert ha én szenvedni kezdek, a gyermekem és az egész család szenvedni fog. 

Ezzel szemben ha irányt mutatok önmagam folyamatos nevelése által, akkor követni fog családom minden egyes tagja.

Hiszen ha esténként, amikor már mindenki alszik kihasználva a csendet és nyugalmat, az időt, amikor a lélek hangja szól - jó mélyen elgondolkodom, igen hamar rájövök, hogy tulajdonképpen nem elveszítettem, hanem igenis nyertem valamit.

Ehhez azonban túl kell lépnem önmagamon, a sértettségemen, az Egomon, a felduzzadt Énen, akinek mindig és csakis a saját jóléte és nyeresége fontos. Mindenekfelett. Azonban ha meglépem, ha sikerül elhallgattatnom - felismerhetem, hogy szerencsés helyzetben vagyok. Hiszen egy olyan gyerek anyja lehetek, akinek vannak vér szerinti szülei és szülei kapcsolata által kapott nevelő szülei. Dupla vagy semmi. Két anya és két apa. Az egyik felelősségteljesebb, komolyabb, feszültebb, tökéletességet hajszoló, megfelelni akaró, görcsös, míg a másik éppen ennek ellentéte. Az akivel marhulni, lazulni, szórakozni, kirándulni, semmiskedni lehet. Aki nem fog kérdőre vonni, felsapkázni vagy büntetni. 

Itt is van a csont elásva. Mert a gyerek ha egészséges inkább válassza majd a könnyebb, mint a nehezebbik utat. Inkább élne és szórakozna, mint fejlődne és tanulna. De ha szövetségesemre lelek az exem új párjában, akkor követekezetességgel megtanulok én magam is ellazulni és semmiskedni, ahogy ő is kérdőre vonni és büntetni. A gyermek aki sok mintát lát - társainál sokkal hamarabb felismeri, hogy nem korlátok vannak, hanem félelmek. Görcsökből épül a gát, amely eltorlaszolja az utat a boldogsághoz.

...

Mindeközben mi, soha nem kell barátok legyünk. Elég erős kapocs a szövetség, amely közös gyermekünk felett egy életre szól.