Mindig azt tanították, nevelték és oltották belém - hogy a gyermek felnövekedése, életkorban való gyarapodása - maga után vonja a szülő öregedési folyamatát, ami ellen semmit nem tehet.

Az utóbbi években trendivé lett a fiatalos külső élethosszig való megőrzése. Már nem lepődünk meg, hogy nem csak a sztárok fotoshopolt szülei fiatalosak, hanem akár a szomszéd édesanyja is, aki úgy fest, mintha csak a lánya barátnője lenne.

Az én időmben kétféle szülőtípus létezett: Kórosan sovány és szigorú anya, és/vagy apa - vagy mackó alkatú vicces, esetleg italozásra hajló apafigura és kerek formájú anyuka. Senki nem akart a lánya barátnőjévé válni, vele együtt diszkózni vagy házibuliba menni és megosztani a pasikat, pasiügyeket, nőket, nőügyeket.

A mai világban minden a feje tetjén áll. A bulvársajtó külön receptet közöl arról, hogy hogyan lehetek a lányom legjobb barátnője, és, hogy válás után megérdemlek egy minimum fele annyi idős pasit, mint én, aki majd jól helyrepofozza a szétbaszott egomat.

Anna lányom harmadikos. Majdnem olyan magas, mint én, két számmal különbözik a ruhaméretünk, de ha nagyon sietünk - mindenféle különösebb erőfeszítés nélkül fel tudjuk venni a másik ruháját.

Nem akarok a barátnője lenni. Az anyja szeretnék lenni.

Nem szeretnék osztozni a pasikon, akiket majd mellérendel az élet.

Megvénülni sem szeretnék amiatt, mert ő lassan nővé lesz.

Felnevelése nem elöregedésemmel, inaktívvá válásommal és halálommal kell egyenértékűvé váljon, hanem egy új élet kezdetével. Amelyben a főszerepet már nem az anyaszerepem játsza, hanem majd esetleg valami más.

Korcsolyázni hívott ma hosszúban. A fiúk közben a korongot kergették. Külön imádom, hogy ő maga is hokizik, hiszen ebben a sportban - és egyre kevesebb az ilyen példa - a férfiaknak férfi formájuk és tipikus férfiszerepük van. Amióta hokizik éles különbséget tud tenni férfi és nő között. Életben, zenében, egy formás combban, fenékben, feltestben, viselkedésben, erőben, önbizalomban.

Korizás közben mesél nekem mindenféléről. Csacsog. Hallgatom, de közben élesen gondolkodom. Azon, hogy felnőtt. Most éppen annyira gyors és erős, mint én. Neki emelkedik, nekem már hanyatlóban van. Hiszen ezt mondották, oltották, nevelték, szuggerálták belém.

Miközben meg nem. Ő egy tőlem független entitás. Kaptam és kötelességem továbbadni.

És ahogyan előtte is léteztem, majd felnövekedése és függetlenedése után is fogok.