Összefogás a jövőért

A háborúra az ember soha nem tud felkészülni. A háború van és cselekedni kell. És mindig vannak, akik eleve megjósolják a harcok kimenetelét - ahogy megvan a hippik tábora is, akik nem akarnak harcolni, hanem fűvel, piával, szabad szerelemmel és még több szexxel kívánják megnyerni a maguk felett vívott kis csatáikat.

Valószínű engem sem érdekelne különösebben a Marosvásárhelyi műjégpálya ügye - ha nem lenne két jégkorongozó gyermekem. Minden egyes alkalommal amikor a Ligetbe sodorna a szél - a koripályává avanzsált jégfelület kerülgetésére - elmorognám a basszameg mantrát, kurva ország, prosti politikusok ezt is elbaszták varázsigékkel fűszerezve, majd enyhe izomlázzal és nedves puloverrel a hátamon szépen hazasétálnék a szent beletörödés nyugalmába.

De van két jégkorongozó gyermekem!

Ahogy nap mint nap látom a sok szülő, a csapat többi tagjának - kicsiknek és nagyoknak a kínlódását, hogy lépést tudjanak tartani ezen sportág kihívásaival szemben.

Ahogyan a félkész pályát is látom a hátam mögött, amikor a gyermekeim március idusán a lapiktól hemzsegő, olvadozó, töredezett és piszkos jeget próbálják legyőzni - botjaik végén a koronggal.

És ilyenkor nekem nagyon nem elég a Dilló Laji nyugalma - aki a minisztérium sofőre - és aki szerint az idén sem lesz pálya, kár a gőzért... Mert Dilló Laji mindent tud. Ahogy azt is, hogy a tizedik miniszternek nem volt még ideje átrágni magát a projekt dossziéján. Mire megteszi, ismét váltás lesz - minek tenné? Ez egy eleve elveszett ügy, tövig rágott csontokkal.

Föltámadott a tenger,

A népek tengere;

Ijesztve eget-földet,

Szilaj hullámokat vet

Rémítő ereje.

Látjátok ezt a táncot?

Halljátok e zenét?

Akik még nem tudtátok,

Most megtanulhatjátok,

Hogyan mulat a nép. - mondja Petőfi. És jól mondja. Csak a népet nagyon nehéz feltámasztani. És egyre nehezebb. Dilló Laji ezt is mondta. Hogy a nép az eltelt évek során már többször feltámadt - de mielőtt bármit is megoldott volna, visszavonult a meleg szarok kanapéjának nyugalmába.

Nem bízom hát a nép kitartásában.

De bízom a szú elviselhetetlen taktikájában. Amit fel kell kutatni, meg kell keresni, fejbe kell verni, hogy hallgasson el végre. Mert ha egyedül is - de elviselhetetlen lesz idővel kitartása. Megállás nélküli reszetelése.

Nem tudom hát hányan maradnak életben a petíció végéig.

Egyet azonban tudok - a végén is ott lesz a két gyermekem.

Akik a bajnokságokon olyanokkal küzdenek, akik az év kilenc hónapját jegen töltik . velük szemben, akik mindössze három hónapot lehetnek jegen. Az év többi részében egy olyan hibrid hokit űzve a fedett műjégpálya komplexum betonfelületén - amit csak mi, Marosvásárhelyiek ismerünk. Ezzel a görhokival nyerhetnénk országost is. De a jégen minden egyes hálóba küldött korongunknak, vagy kivédett támadásunknak - emberfeletti értéke van.

Miért?

Mert 11 éve várjuk már a Marosvásárhelyi műjégpálya felélesztését. A projekt befejezését - amit minden évben decemberre ígérnek. Nos, az a december még nem köszöntött be. De a tehetségek már itt toprognak. Kora tavasszal és késő ősszel fejlámpákkal a fejükön kergetve a korom sötét betonján a reménység fekete korongját.

És én esküszöm, amíg szó lesz a számon, nem fogok hallgatni.

És ha a nyelvemet viszik magukkal - jelelni fogok.

És ha a karjaimtól fosztanak majd meg - győzelem táncot járok - mert tudom, mindennél jobban tudom, hogy egy fecske igenis csinál nyarat. Mert képes elhívni a többi fecskét - és elhitetni a téllel, hogy távoznia kell.

És a tél előbb-utóbb hinni fog neki.

Mert az időnek mágikus ereje van.

Ami közel hozza Bukarestet és befejezi Marosvásárhely központjában azt a szégyenfoltot - ami dícsőséggé nőheti ki magát sportolóink vállán nyugodva.

És tudod mit?

Utána, de csakis utána - jöhet a Május 1 strand...


Itt írhatod alá a petíciót:
http://www.petitieonline.com/patinoar_pentru_mure