Amikor az állam úgy döntött, hogy facilitálni fogja kapcsolatunk megerősítését

Asszem 11 éve vagyunk házasok. Mindenki a bűvős hetesről beszél, amikor a házastársak valósággal megkerdülnek, elkezdenek pótcselekvésekbe menekülni, alternatívák után kutatni, amelyek választ adnak kapcsolati hiányosságaikra és minden kákán megtalálják a nemlétező csomókat is.

Nos mi - büszkén jelentem - átéltük úgy kapcsolati mint házassági színtéren a bűvős hetest. Itt vagyunk, együtt vagyunk - hol jól, hol rosszul de mindig jövőbe nézően, együtt és újabb tervekkel, fejlődésre készen.

Egy ilyen újabb fejlődési fázis a mostani is, amikor másfél év herce-hurca után a törvény döntött és elvették az uram(bocsásdmeg) jogsiját.

S noha 14 éve van jogosítványom csak nemrégiben kezdtem el vezetni. Valahogy úgy alakult az eltelt évek során, hogy bármikor autóba ültem és vezetni kezdtem arra lyukadtunk ki bűvős hetes ide vagy oda, hogy rángatjuk egymás haját. Mondom mintegy magamnak, vagy az autó vagy az ember. Gyorsan mérlegre mindent, s persze az ember többet nyomott. Maradt az autó. De amióta a gyermekek hokiznak egyre nehezebbek a táskák, egyre hosszabbak az útvonalak, egyre több a logisztika - mondom csak úgy magamnak - hogy kész, kell egy autó.

Lett autó. Volt könyv, nem volt tapasztalat.

Gyorsan intézkedem, mer én má csak ilyen vagyok.

Kerül egy oktató.

Három óra csúcsforgalomban való vezetést követően asszongya nekem, hogy mit akarok tőle, mert ő már nincs mit mondjon.

Közben meg ott parkol a ház előtt agy olyan módon választott autó, hogy elmentünk szépen a piacra, vettük a kapusfelszerelésekkel teli táskát, a játékos felszerelésekkel teli táskát, a botokat, a mamutokat és még egy táskát a tiszta bugyikkal, mert hogy ott, ahova megyünk fogkefét csak lehet kapni - s kiválaszotottuk azt az autót amibe ezek így, szépen, mind együtt elfértek. Mondanom sem kell mekkora autó, az álmaim Ticoja mellett.

Sebaj.

Elkezdek vezetni.

Az elején megyek vagy tizenöttel, rettegve, nehogy lefullasszam, megüssem, nekicsapjam, széttörjem mint a hímes tojást. Közben meg nem tartom a lábam a kuplungon, nem hallod, hogy kéri a kettest, miért nem teszed már hármasba nem látod a turómétert, hogy indulsz már hegyről ember leégeted azt a kurva kuplungtárcsát, most minek kellett lefullasztani tedd be üresbe, bezártad az autót, felhúztad a kéziféket, nem látod mennyi hely van még, kilóg a segge annak a kurva kocsinak, aki vezetni tud bárhol vezet, nincs olyan, hogy erre szívesebben megyek - szól az állandó slágerlisták élén.

Nem hallgatom, szívesebben megyek csak gyermekekkel. Mindenkinek van saját autója, lófasz alapon.

S akkor bumm.

Ott marad az uram(bocsásdmeg) a könyve nélkül.

S kezdődik előlről minden.

Három napig mint a mesében szinte se kép se hang.

Ebbe az áramszünetbe nagyban közrejátszik a könyvnélküliség állapota.

Mondom az ügyvédnek - köszcsi.

Mire ő - nem jól fogom fel - ennek elsősorban kapcsolaterősítő hatása van.

Nos a hónapból még van hátra egy rend.

Ha jól számolom még a házassági évfordulónk is beleesik a javából.

S ha még egyszer valaki azt meri mondani, hogy hét, mutatok én nekije olyan tizenegyet értetted e, hogy menten könyv nélkül marad!