Amikor alig két éve beköltözünk ebbe a lakásba, amit nemsokára magunk mögött fogunk hagyni - jó alaposan rendbetettünk mindent. Kell az embernek a tisztaság, kényelem és nyugalom - ahhoz, hogy jól érezze magát. Hosszan tervezgettünk minden egyes darabot - csempétől járólapig. Addig tervezgettük a csúszásgátlást mint fő tényezőt, tekintvén gyermekeink zsenge életkorát, amíg a lehető legsíkosabb járólapot sikerült beszereznünk.

Ezt az elején úgy oldottam meg, hogy csak akkor mostam fel az előteret, ha a gyerekek már aludtak. Az első nagyobb baleset tavaly történt egyik délben. A gyerekek éppen legóztak a szobában - teljes nyugalomban, ami megadta számomra azt a hatalmas tévhitet, hogy ez majd egy öröklétig is eltart - de ha nem egyéb bár addig minden bizonnyal, amíg a csempe fel nem szárad. Gyorsan és alaposan felmostam, majd nyugisan hátradöltem és vártam, hogy felszáradjon és továbbfolytassam a munkámat.

A fiamnak éppen abban a pillanatban jutott eszébe, hogy a frissen épített garázsába kiskocsi is dukál, tehát se szó se beszéd, felugrott és át akart szaladni a gyerekszobába autóért. Ahogy fejveszett rohanásban kilépett az előszobába, mely egy éles kanyarral a két szobát köti össze a konyhával, a lábai a magasba lendültek és ő akkorát repült, hogy egyenesen a fején landolt. Én életemben ilyen koppanást nem hallottam, pedig én is estem már egy jó párat. Nem történt semmi az ijedelmen kívűl és leszámítva azt, hogy a sokktól csak bömbölni tudott.

Azóta számtalan esés, elcsúszás, letérdelés, félspárga és spárga áldozatai voltunk.
Vannak ezek a jó zoknik. Márkát nem írok, mindenki ismeri - amit ha felveszel és csempére lépsz, mint egy kezdő görkoris, azt sem tudod melyik az elejed és melyik a hátad - nem beszélve a célirány-tévesztésről, hogy fogalmad sincs éppen merre is indultál. Koris család lévén, ezek a kedvenceink.

Na de régebben sem volt ez másként, amikor nem a járólapok idejét, hanem a vinilin idejét éltük.
Soha nem fogom elfelejteni, édesanyám valami prémiumot kapott és örömében vett egy szuper, mélybarna és világosbarna színekben játszó, nagykockás, parketett utánzó vinilint az addigi halványzöld-barna helyett, amit nem nagyon szerettünk.

Hazahozta, lemértük, bevágtuk, letettük és mély hála meg öröm volt a szíveinkben, mint amikor új bútordarab kerül a házba.

Másnap amikor vacsora után feltöröltem a folyosót és visszatértem a szobámban tanulni, a dobermanunk bent aludt a helyén. Egyszer csak valami koslatás hallatszott a lépcsőházból. A kutya álmából felugrott és ösztönösen rohant (volna) az ajtónak, hogy megvédje felségterültét. Szegény, ahogy reptében kilépett nyurga lábain az új kockás vinilinre, akkorát vetett, hogy repült valami két métert és nekiesett a bejárati ajtónak.

Az azt követő időszakokban csak úgy lépett rá az új vinilinre, hogy előtte kinyújtotta a mellső lábát, azzal megérintette a vinilint, majd amikor meggyőződött, hogy az nem nedves, kilépett. Nesze neked operáns kondicionálás.