Bármennyire is legyen képzett, okos, művelt, intelligens, szakértő nevelési és kapcsolatok terén az ember vagy helyenként annak lánya - ha megbomlik az egyensúly a családban, elfogulttá válik és igyekszik pótolni azt a hiányosságot ott és ahol felütötte a fejét.

Minden egyes beteg vagy sérült gyermeket nevelő szülő, vagy abból a családból származó testvér elmondja, hogy roppant okos szülőkkel áldotta meg a Jóisten, hiszen mindent megtettek annak érdekében, hogy ne kivételezzenek a beteggel.

Ezen én mindig jó alaposan elcsodálkozom annak rendje és módja szerint.

Mert nálunk ha valaki gyengélkedik vagy beteg, minden lehető energiát igyekszünk afele irányitani, arra forditani, hogy a gyógyulási folyamata teljes legyen és visszálljon a megszokott egyensúly a családban.

Nálunk Balázs az aki valamiért úgy érzi, hogy megengedheti magának ezt a mérhetetlen nagy luxust. Bármilyen szituációban mer gyenge lenni, szorongani és annak jó hangosan hangot adni, arra ami kötelező - nem elmenni, azért ami egyáltalán nem küzdeni, felkelni általános gyengeséggel és duzzogni az ágybabújásért duzzadó erővel.

Férfi... - mondhatnánk.

Hiszen a lányok nem ilyenek.

Ők eleve igyekszenek jók lenni.

Valamiért sokkal jobban elvárjuk tőlük, hogy viselkedjenek, legyenek erősek, bátrak, jólneveltek, szófogadók, mindent tudjanak, mert egy buta kislánynál rosszabb nincs.

Számtalanszor igyekszem tettenérni magam, ahogy és amikor különbséget teszek fiú és lány között. Igyekszem nyomon érni a társadalmat, a maga elvárásaival, saját adalékaimat, ahogy mentesitem a házban a férfiakat a legtöbb kötelezettség alól. Mert neveltetés következményei ezek. Beoltott dolgok, amiket a késöbbiekben aligha lesz képes kimosni belőlük valaki vagy valami.

Mindig, minden egyes alkalommal végiggondolom, hogy felelősség hárul rám.

A lányom valószinűleg anya lesz.

Tényleg sok mindent ki kell birnia.

Betegen is fel kell állnia, dolgoznia kell majd és sikereit, kudarcait a családdal összhangban kell hoznia. Nem lehet fáradt nappal, ahogy este sem. Nappal a gyerekei miatt, este a kapcsolata életbentartása érdekében. Szépnek, bájosnak és üdének kell maradnia. Okosnak és képzettnek, fiatalosnak és lendületesnek, erősnek és bátornak, talpraesettnek és találékonynak.

Mig a fiam? Elég lesz ha férfi lesz.

- Anya! Szerinted mi az én legfontosabb életfeladatom?

- ... Az emberség.

- Nem! A gyermeknemzés.

A napokban érdeklődött a mesterséges megtermékenyités felől. 

- Szerinted nekem jó a magom?

- Feltételezem.

- Akkor nem tudod?

- Nincs honnan tudnom.

- És azt van, hogy egy lány jó talaj az én magomhoz?

- Nem. Mondták az én időmben, ha széles a csipője, akkor nemzőképes. De ma már nem divat a széles csipő.

És ha az én magom jó és mondjuk van sok pénzem, akkor mindenáron lehet gyermekünk?

Ha örökbe vesztek akkor is.

- Na jó...

Nem szeretném még megijeszteni azzal, hogy mi mindent vár(hat el joggal) egy Nő a Férfitől. De minden egyes alkalommal igyekszem táplálni és fejleszteni érzelmi intelligenciáját, mert a paraszt férfinél rosszabb aligha van. Tudja, lássa, érezze ha valami fáj és tanuljon meg tenni róla. Mert a családban nem minden az asszony dolga. Rengeteg áll a férfin is. Akkor is ha este jár haza, akkor is ha tiz perce marad a kapcsolatápolásra. De annak a tiz percnek olyannak kell lennie, hogy éljen általa a világ. Mert ez a dolga és feladata.