2015. december 15., kedd

A gyermekeim alapjáratban nem követelőzők. Mindig csak addig nyújtózkodnak, ameddig ér a takaró. Ha pedig van egy nagylelkűbb napom és egyszerre több dolgot megengedek a megszokottnál, ők maguk teszik vissza a polcra az általuk feleslegesnek vélt dolgokat - mondván, hogy így legalább marad majd más alkalomra is a bőségből. 
Mégis a téli ünnepkört - Mikulásjárást és Karácsonyt - természetesen a levélírás és rajzolás láza hatja át, ami teret ad az álmodozásra. Balázs minden álma a legó. Legó minden mennyiségben. Aki jártas a témában, pontosan tudja mennyire nehéz milliókról beszélünk ennek a témakörben a kapcsán. Balázs fiam multimilliomos, ha figyelembe vesszük és mérlegre tesszük azt a gyűjteményt, amelynek az évek során birtokosává lett. De ez soha nem állítja meg abban, hogy újabbat és újabbat ne kérjen. Most a Csillagok Háborúja legókra van ráállva. Minden mennyiségben. Amikor a Mikulás visszaírta, hogy hagyjon valamit az angyalnak is - hiszen borsósnak találta az árakat, megértette szó nélkül. Azóta árakat is figyelembevéve nézünk ajándékötleteket. 

Munkámnak köszönhetően minden évben ünnepre való felkészülési rituálénk része a hátrányos helyzetű családok, gyerekek, fiatalok megajándékozása is. Idén is készültünk erre, a hagyományokhoz híven.
Minden évben magammal viszem a gyerekeket ezekre a helyekre. Hiszek abban, hogy látniuk kell az Életet a maga teljességében. Hiszen az Élet nem csak Fény, hanem Sötét is. És életté akkor lesz, amikor a kettő egymásba hatol.
Az idei ünnepkör üzenete a Család.
Nem nekem kellett kimondanom. Megtette a helyzet maga.
Árvákhoz és lányanya otthonba látogattunk el az összegyűjtött és nagy gonddal felpakolt csomagokkal.
Az árvák minden évben mosolyt csalnak az arcomra.
Olyan ez mint a paplátogatás. Csend van - merev, hideg és nehéz csend. A tévé röptében lett kikapcsolva, hogy a betoppant látogató még csak meg se gondolja, hogy itt használat alatt áll ez a pokoli agyelszívó berendezés.
A gyermekek a készenlét feszült csendjében várják, hogy elmondhassák hálából betanult imáikat, verseiket, énekeiket.
A látogató meg lassan belesímúlva a feszültségbe átadja magát a szerepjátéknak, melynek lényege gyakran emiatt siklik el.
Most is feszülten és csendben ült a 21 gyerek. Csak a szemük sarkában árválkodott a huncutság, várva, hogy teret kapjon a felszabadulásra.
Beszélgettünk, csipkelődtünk, kacarásztunk - majd továbbálltunk.
Az én két gyermekem magával hozott valamit.
Valami nagyon fontosat, amely minden földi érték felett áll: anya - hozhatunk nekik akármit. ide anya és apa kellene. család! az lenne igazán ajándék...

A lányanyaotthonban a helyzet nagyon hasonló volt. 1o-11-13 éves lányok egy, két, hat gyermekes anyaként. Gyermek a gyermek mellett. Egyformán örültek mindennek. 
Az élet nem igazságos.
Sötét és fényes.
A kettő találkozása szüli az életet.
Tekintetekben, megvilágosodásokban, levont következtetésekben és elvétett lépésekben.
Mindegyiknek akkor és ott van helye, ahova tétetett. Mert üzenetet hordoz. Az aratás azonban rajtunk áll. Arra soha senki nem kényszerít. Take it or leave it. ennyi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése