Vannak az ember életében helyzetek, amelyekről eléggé későn ismeri fel, hogy maga okozta. Ok-okozati összefüggések, következmények.

Mondják, hogy gyermeket nem a szavaiddal, hanem a tetteiddel nevelsz. 

Amikor a gyerekek egy-három évesek lehettek, volt egy december elseje. Kimondottan iritált. Tele volt a környező tömbházak mindegyike román zászlókkal. Azt hittem a lelkem kiugrik a helyéből. Minden csúcsosúlt estére, amikor kicsődűlt a szélsőség a piactére és boldogan hóráztak, kéz a kézben. Minden és mindenki azt üzente nem vagyunk otthon - az otthonunkban.

Akkor egy rövid hisztériás rohamot követően meséltem nekik Trianonról. Azt hiszem a legnagyobbat akkor és abban tévedtem, hogy nem mondtam és meséltem nekik a magyarok tévedéseiről. Csak a bennünket ért sérelmekről. 

Pedig kellett volna szólnom arról is, hogy minden történetnek két oldala van. Vagy akár több is, annyi amennyi résztvevő van benne.

Azóta sok idő eltelt.

Azt hiszem fejlődtem.

Példának okáért felismertem, hogy vannak román és magyar emberek.

És vannak román és magyar gazemberek.

Dolgozom olyan románokkal akiket kifejezetten tisztelek.

Mert nem a nemzetiségüket helyezik előtérbe, hanem az emberségüket.

Eltelt még egy kis idő.

Még egy keveset léptem.

Például felismertem azt is, hogy a nemzetiség csak itt számít a földi életben.

Az örökkévalóságban mind egyek vagyunk.

Ugyanarról a helyről jövünk és ugyanoda igyekszünk vissza.

Céljaink is azonosak. Fejlődni, fejleszteni - felismerni, elengedni, lenni, szeretni, küzdeni, nem küzdeni.

Közben a gyerekek is nőttek annak rendje és módja szerint.

A tanulás tölti ki napjuk egy részét.

Másik részét a román tanulás.

Képesek vagyunk órákig szarozni tizenöt- húsz román szón.

Magyarázom, lerajzolom, példálozom, mutatok, gesztikulálok, emelem a hangon - mind hiába.

- anya, én utálom a románt...

A férjem kétségbeesetten kijelenti:

- akkor minden nap egy órát románul beszélünk itthon. 

Fiam - nem lesz így belőled semmi. Nem tudsz majd olvasni, ügyet intézni, ismerkedni, képviselni magad vagy egy céget, szervezetet. Halott vagy a nyelv ismerete nélkül. Ez az ország nyelve. Punktum.

Nem szeretek hibásokat keresni - de be kell vallanom, hibás vagyok.

Olyan magot ültettem, ami a fejem fölé nőtt. Húsevő növényt. Úgyhogy ne csodálkozzam, ha bekebelez.

Van egy nagy békánk. A barátja öngyilkos lett tavaly nyáron. Megsirattuk, eltemettük. Egy utolsót ugrott. Az ő döntése volt... Ez van

A béka depressziós lett.

Vettünk mellé társat.

Majd társakat.

Enni kezdett.

Először kicsit, majd egyre többet.

Ma már olyan szájat tát, hogy a csuklómat simán lefalná.

Na így képzelem a gyülöletet is. Aminek a magját én ültettem.

Mi a teendő?

Először is kiolvasok egy könyvet - amiben leírja, hogy mit kell tennem

- Kertészkedjünk okosan, ha már esszevissza ültetgettünk...

Azután kiásom a növényt - mármint a húsevőt és szépen elégetem.

Utána a helyébe ültetek egy román fát. Ennek is utánanézek - a neten. A legrománabb fát mind közül. S aztán ha meglesz a gyimelcse - közösen fogyasszuk el. Utána szigorúan hórázunk egyet. És miután lefektettük a gyermekeket iszunk egy saptecicet és román szerelmi pózba vágjuk magunkat.