Amikor csoportvezetőként - legyen szó bármilyen csoportmunkáról - a csoport összetételén dolgozunk mindig fontos szempont a Nők és Férfiak egyenlő arányban való részvétele. Mert egyik jelenléte sem teremti meg a megfelelő energiákat a másik jelenléte nélkül. A világon minden a jin-jang meglétén alapszik. Mindenben van pozitívum és negatívum, jó és rossz, fekete és fehér, nőies és férfias. A cél az egyensúly megtalálása és természetesen a jó, a világos dominanciája. A dominánsan nőkből álló csoportban, vagy ne adj Isten csak nőkből álló csoportban egy adott szintet követően elhatalmasodnak az érzelmek. Hajlamosak negatívabban látni, előrelátni dolgokat és aggodalmaskodni - ami közösség esetében a hatványozottságára nő. Ezzel szemben a csak férfiakból álló csoportban hangsúlyozódik a dominancia harcok eredményeképpen a düh, harag, éles viták, mindennek a túlracionalizálása, a mindenre való globálisan tekintés, a részletek finomságának és fontosságának mellőzése. 

Volt olyan csoportmunkám, amelyben nők voltak többségben. Egyetlen férfi képviseltette magát. Egyik alkalomról igazoltan hiányzott - s ahogy azt már említettem - a hölgyek esetében megjelent az érzelmi túlfűtöttség és magas szintű aggodalmaskodás. Amikor az azt követő alkalommal igyekeztünk a kialakult helyzetre megoldásokat keresni - a férfi egyetlen kérdéssel állt elő: mi is tulajdonképpen a probléma? mert nem értem...

Ezt jelenti számomra az apai jelenlét a családban, amely egy olyan fokú egyensúlyt képes biztosítani, ami hiányában aligha pótolható. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy az egyszülős családmodellek nem működnek megfelelő módon - hanem éppen ezt akarom kihangsúlyozni - amennyiben megfelelő egyensúly van a gyermekeit egyedül nevelő, teljesen mindegy, hogy milyen nemű szülőben - a dolog teljesen működőképes.

Karinthy így fogalmazott: annyira vagyok nő, amennyire férfi az, aki belép a terembe...

És akkor ne kerülgessük a forró kását térjünk szépen a lényegre: a vásárhelyi aktuálpolitika egyik legérdekesebb történésére. Az RMDSZ néhány politikusa szerint a nők szerepe kiemelten fontos a politikában - de, csak másodhegedűsként - azaz a Férfi mögött. Akit adottságainak köszönhetően köteles támogatni, bíztatni, bátorítani, tanítgatni és csíszolgatni de csak és kizárólag női módszerekkel, amik lucsognak a rafinériában.

A Nőszövetség - amely hatalmas tömegeket, a szövetség politikájától megcsemerlett családokat és közösségeket mozgatott meg - célja a mindenkori nő hivatása: a Férfiak szolgálata. Ha hivatását beteljesítette, álljon félre szaporán, hogy  Férfi el tudja végezni azokat a nagyon fontos dolgokat, amelyekre egy nő soha nem lenne képes: jelen esetben ugyebár a politizálás, vezetés.

A férjem egy modern felfogású, áldott jó ember, aki a papságot az üzleti élet komoly kihívásaival cserélte fel. Hogy mennyire van az ő felfogása szerint az üzelti szféra a szociális szférától fényévekben mérve... - nos az leírhatatlan. Amit minden nap megélünk az, hogy az én munkám másodlagos, kevesebbet ér, kevésbé fontos, keveset nyom a latba és ha pénzben, e világi értékben mérjük - nevetséges. Olyan szinten szoktam hozzá ehhez a negatív diszkriminációhoz, hogy ha valaki az általam végzett munka társadalmi fontosságáról és szerepéről beszél - szemberöhögöm.

Száz év nem volt elegendő, hogy megtaláljuk társadalmilag is a megfelelő egyensúlyt. De ehhez nem a társadalmat kell okolnunk, hanem elsősorban önmagunkat. Bennem megvan-e a megfelelő egyensúly? Hiszen Ghandi óta semmi sem változott - ha változást akarsz, légy a változás te magad! Te készen állsz-e a változásra? Hiszel és bízol-e a Nőkben, az egyenlő esélyek megteremtésében? És ennek nem szabad egy újabb egyensúlyvesztésbe átmennie. Mert a merevség félelmet is takarhat az egyre nagyobb teret vívó valósággal szemben - hiszen ahova egyszer a Nő beteszi a lábát, akár a farkas, előbb-utóbb egyeduralomra tör. Egyre több a felső és középvezető hölgy, az egyetemi tanárnők, az egyetemista lányok, az orvosnők és folytathatnám a sort. Amit minden esetben elmondanak a Női vezetőkről és a politikai szintér egyik legfontosabb komponense - az a hatékony kommunikáció.

Van azonban egy nagyon fontos buktatója a feminizmusnak: az elférfiasodás. És éppen ez az, amire vigyáznunk kell - mert Nőiességünkben vagyunk értékesek és nélkülözhetetlenek. Nem elférfiasodott nőként a férfiak világában, hanem olyan családját, gyermekeit, karrirjét ápoló és egyensúlyban tartó hölgyként, akire közössége felnéz, akiben megbízik és akivel azonosulni is képes.

Készen állunk-e ennek a befogadására?

Készen állunk-e ennek a bizonyítására?

Mert az azért még mindig elmondható - hogy a politikai színtéren hölgyekben nincsen túlzottan nagy tolongás...

Talán ha majd lesz kereslet, a kínálat sem késlekedik.

De még a keresleten és annak valódi szükségletté való avanzsálásán csíszolnunk kell!