NEM VAGYOK SENKI KURVÁJA, BÉRENCE, BARÁTJA VAGY BARÁTNŐJE, FIZETETT ÍRNOKA ÉS SZÓCSŐVE!

ÉN VAGYOK _ EZZEL ÉS ÍGY.

Dan Masca urat nem mától ismerem. Az eltelt évek során rengeteg bajba jutott embernek segített, amikor nem volt kihez fordulnom. Kicsi lyukakat tömött be, de pont olyankor, amikor élet-halál kérdése volt. Soha nem találkoztunk személyesen hosszú időn át - levelekben bonyolítottuk le azokat az ügyes-bajos dolgokat, amikkel megkerestem. Hol beteg gyermek kezelésére adott összeget, hol sportolót támogatott - aki hátrányos helyzetű családban élt, nagy tehetséggel megáldva, hol pedig olyan technikai eszközt bocsátott rendelkezésünkre gondolkodás nélkül, amit nem tudtunk volna megvásárolni vagy bérbe venni.

Futólag találkoztunk egy foundraising összejövetelen. Ahol nagyobb összeget ígért a résztvevőknek - majd egy összeszólalkozás eredményeként - anélkül, hogy magyarázatot adott volna tettére, visszalépett.

Aztán megkeresett ismét valaki - akivel egy félreértést követően szigorúan elbánt. Keménykezűen, nem ismerve bocsánatot. Az illető élete derékban törött össze. Namármost - hónapokkal utána összeszedte magát, megtalálta az útját és boldogan lépett tovább - de bennem maradt szálkaként a kétségbeesés, amivel akkor keresett meg, hogy letisztázza - hogyan tovább.

Megijedtem.

Aztán beindult hatalmas vehemenciával a POL kampány, amely úgy osztotta és ossza meg mai napig a magyarságot, amire szavakat nem találok.

Ez a politika. Ennyi.

Választások előtt állunk.

Értem én.

Mindenkinek joga van eldönteni és megfontoltan felvállalni, hogy ki mellé áll, kinek a neve mellé teszi le a voksát.

De ami engem illet - nekem ez egy kicsit sok(k).

Az Ujjal mutogatás, az állandó és örökös bűnbak-képzés, a minden és mindenki letolvajozása, a számonkérés, elszámoltatás - érvek meg nem hallgatása, megkövezés.

Középkori boszorkányégetés folyik.

A legtöbb vádlott nem is védekezik. Ugyan miért tenné. Okos ember ilyen esetben kicsire húzza össze magát és menti a menthetőt.

Itt van mindjárt Peti András.

Na aztán őt is elég rég ismerem ahhoz, hogy letegyem a nyakamat arra, hogy egy becsületes ember.

Mindenkinek vannak jó és rossz döntései.

Mascanak is lesznek - ha döntési helyzetbe kerül.

És jajj lesz annak, aki nem azt a táncot fogja járni, amilyen fütty szól.

POL- SZABAD EMBEREK PÁRTJA...

Ha így van én szabadon kijelentem, mindenféle párttól függetlenül, hogy minden egyes pártban ismerek nagyszerű és kimelkedő embereket.

Peti Andrást, akit tisztelek, szeretek, akire felnézek.

Chioreant - aki az eltelt évek során gondolkodás nélkül ugrott akárhányszor segíteni tudott a fogyatékkal élőkön, elesetteken, bajba jutottakon. Volt olyan is, hogy egyszerűen megkeresett tengernyi elfoglaltsága ellenére, hogy megkérdezze, hogy vagyunk - nincs-e szükségünk valamire...

Claudiu Maior - annyi rosszat hallottunk róla az utóbbi időben - főként a POL mozgolódásait követően.

Claudiu Maior  milliószor állt a fogyatékkal élők mellett. Időseket karolt fel, problémákat fontolt és oldott meg, soha semmire nem mondott nemet. Volt olyan, hogy nemzetembéli kijelentett - ez a probléma megoldhatatlan... Mire Claudiu Maior csak annyit mondott - se rezolva doamna - se rezolva... Es el is intezte.

Floreat nem tudom. Róla nem írok. Arról írok, amit tapasztaltam, megéltem.

Még egyszer:

a bűnbak-képzés, az ujjal mutogatás, a kicsinálás és megkövezés - a szabadságharc újraidézése - ma már nem vezet sehova. Engem nem győz meg!

Napokkal ezelőtt írtam arról, hogy mi az ami ezzel szemben meggyőzne. Idecsatolom:

Senki előtt nem titok - fulladozik Marosvásárhely.

A rendszerváltást követően megvoltak a megfelelő emberek - a legények a Gáton, akik mindent kockára téve, mélyen hittek a magyar közösség jövőjének harcában és Mindent, mondom Mindent megtettek annak érdekében, hogy csatáik mindegyike győztes kimenetelű legyen.

Ördöggel élsz, ördöggé válsz - ez a kijelentés nem csak a házasságra érvényes, hanem örökérvényű - és éppen így a politikai életre is könnyedén ráhúzható minden mélyebb magyarázat melléklete hián.

Ami Bukarestben történik, Bukarestben marad...

Mi sem tettünk volna másként - csak hozzájuk hasonló, vagy talán még alantasabb módon. Mert tanult, köztiszteletben álló, jó modorú, elvekkel felvértezett szakemberek voltak akik akkor harcba indultak.

Ma már sajnos nem csak ilyenek harcolnak, vagy vezetik a hadsereget az ellenséggel való összeütközésben. És emiatt is egyre több a bukta. Mert szerencsejátékosnak is születni kell. Akárki nem lesz azzá.

Míg az évekkel ezelőtti harcokat többgenerációs értelmiségiek, a városok krémjei vezették - ma már bárkiből lehet Frundagyörgy vagy Markóbéla.

Itt nem azon van a hangsúly, hogy mivé lettek - vagy nem lettek, hanem a neveltetésen, elveken, intelligencián, modoron, szabályok betartásán, keretekkel való bánásmódon és egyéb ehhez hasonló finomságokon.

Én csak annyit tudok, hogy minden területnek megvan a maga játszmája - amelyben vagy amely által megpróbálunk közösen (résztvevők) alakítgatni a szabályokon - elsősorban értelmezéssel, annak érdekében, hogy meglegyen a win-win szitu, azaz, hogy mindenki jóljárjon. 

És ebbe a kompromisszumhozási döntéshelyzetbe előbb utóbb mindenki belekerül - még az is, aki kizártnak tartja.

A rendszerváltás első tíz évét követően - az akkori bölcsek azt mondták - hagyni kell hatalmon a tapasztaltakat, akik eddig a vályú körül ólálkodtak. Egyrészt, mert tapasztalatra tettek szert, utakat törtek be, másrészt mert nem fognak annyit lopni, mint az újonnan jöttek, akiknek üres a zsebük és a hasuk.

Mert előbb utóbb mindenkinek enyves lesz a keze. S ha nem a keze, hát a lelke - mert a háborúban sem minden fehér meg fekete, nem beszélve arról, hogy háborúban és szerelemben mindent lehet. Árnyalatok vannak - amit annyiféle színűnek látunk, ahányféle szögből elemezzük.

Felajánlották nekem is, hogy vegyek részt népem megmentésének stratégiájában.

Már akkor tudtam, hogy nem vagyok egy frundagyörgy.

Mondtam - meglepődtek.

Ez ma már nem jelent senkinél gondot  állították.

Én azonban tudom, hogy vezetőnek születni kell. Hogy aztán jó vagy rossz vezető válik-e belőled, azt a döntéseid egymásutánisága fogja meghatározni.

Mert minden rossz vezetőnek voltak és lesznek jó döntései, ahogy minden jó vezetőnek lesznek olyan döntések a birtokában, amit nem ép ésszel, vagy tiszta lélekkel hozott meg.

Nem születtem vezetőnek. Ismerem a jó vezetői kvalitásokat.

És ilyent nem láttam azok között - csak elenyészően keveset - akik szerettek volna egyet kavarni a magyarság vagy flekkenfalva szarán.

A jó vezető ugyanis - erős, gerinces, követhető, vakmerő, bátor, okos, intelligens, megnyerő, karizmatikus, nyugodt, megnyugtató, széles látókörű, pontos, tájékozott, szimpatikus, tárgyalóképes, kiemelkedő.

Vannak-e ilyen vagy ehhez hasonló jelöltjeink?

Legyen az román vagy magyar? Mert ezen a szinten már nem etnikai szavazatokról beszélünk. Mert ez egy krízishelyzet.

Amíg nincsenek vagy nem születnek - úgy vagyunk járva, mint a zsidó nép. Csak reménykedünk benne, hogy születik majd egy Mózes, aki Áronnal az oldalán - kihozz bennünket a népünket kizsákmányoló Egyiptom földjéről - tíz csapás árán, vagy sem.