2014. április 16., szerda

A világ bennünk lakik. Mert minden a falainkon belül alakul ki vagy éppen rombolódik semmivé - függetlenül a külső virágzástól. Akkor van tavasz, ha bennem is kitavaszodik és csak akkor élek, ha hagyom élni magam.
Vannak emberek - közöttük én is - akik nagyon nehezen találják a helyüket mindenféle kontextusban.
Ezzel szemben nem kevés a száma azoknak, akik minden helyzetben otthonosan mozognak.
Ahhoz, hogy én felszabaduljak és jól érezzem magam valamiben vagy éppen valahol - először egy mélyanalízis kezdődik el. Amikoris a helyemet keresem az adott állapotban.
Hogy jó-e nekem itt lennem?
És ha sokáig nem - mert nem sikerül egy kispadnyi helyet találnom - lelkiismeretfurdalás nélkül képes vagyok hátat fordítani, mélységes konstans-lojalításom ellenére.
Sokáig az életben nem találtam a helyemet. Elég sok időt én energiát vett fel a helyem megtalálása - hogy végül abba torkolljon, hogy nem is biztos, hogy mindenkinek helye van.
A pótolhatóság gondolata - a bárki játszva és örömmel beugorhatna helyettem igazi kísértésnek bizonyúl mindenki alkalommal.
A gyerekek változtattak sokan ezen - és a mesék. Ott és ebben anya csak egy van. Akármilyen is, de egy, igazi, a saját.
Közben meg forog kegyetlenül az idő kereke és gyakran kapom azon magam - hogy ha megnőnek, újból kereshetek valami olyan fogózkodot, ami megtart, amíg tartanom illik magam.
Nem tudom milyen lehet az olyannak az élet, aki csak ebben a földi futamban hisz.
A kis pihenőkben és a nagy versenyekben, a tankolások alatti felszusszanásokban és az állandó rohanásban. Mivel álltatja magát és a benne lakót? Mit gondol a kezdetről és milyen álmai vannak a végről? Mitől ünnep számára az ünnep és mitől válik elviselhetővé a hétköz?
Számomra az élet egy iskola.
Tele közelibb és meg nem közelíthető társakkal, nehezebb és lazább időszakokkal - érdekesebb és hasznavehetetlen tárgyakkal, felejthetetlen és szerethetetlen pedagógusokkal.
És igen, van élet az iskola után is, bármily hihetetlenül hangzana is.
Majd az érettségit továbbtanulás követi. Nem kell mindenkinek első nekifutásra sikerüljön maga az érettségi sem. Van aki többször próbálkozik, amíg végül sikerrel jár. Amíg egyedül nem sikerül levonnia a megfelelő következtetéseket.
A továbbtanulás, megtisztulás nélkülözhetetlen a jobb, a minőségibb élethez.
Ahhoz, hogy felismerjünk mindent, amit az élet elfeledtetetett.
Balázs aranyos - gyakran mondogatja:
- mutasd meg ezt hogy kell csinálni, mert valamikor tudtam, de már elfelejtettem....
Hiszem, hogy vannak lenyomatai benne az Isten melletti boldog és vágyott létről, amelyre egymás bíztjában készülünk.
Mintha minden nap általuk emlékeztetne a Teremtő arra, hogy már nem sok és újra...
Közben meg lassan lényegét veszíti minden.
Marad a legfontosabb, a végcél, amely a legláthatóbban virít...
az idő és tér megszünik létezni a szeretet időtlenségében, melynek ünnepe örök.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése