Annak ellenére, hogy mint az elég gyakran előfordul - az idén is egyidőben történik minden - nagy erőkkel készülünk a marosvásárhelyi Swimathon jótékonysági úszóversenyre.
A Swimathon egy olyan verseny, ahol nem annyira az a lényeg, hogy ki mekkorát úszik, hanem a figyelemfelkeltés, egy-egy megoldandó eset, cél, probléma felkarolása, felgöngyölítése és a közösség mozgosítása az összefogással való megoldások keresésére.
Ennek egyik legegyszerűbb formája a gyeredobjunkösszepárlejt című projekt. Amikor néhányan nem sok, hanem egy-egy kevés összeget a közösbe dobva - egy így születendő nagyobb pénzösszeggel támogatnak egy adott esetet.
Mi - szociális ügyeket felkaroló, fogyatékkal élőket, gondozóikat, családtagjaikat és hátrányos helyzetben lévőket támogató egyesület lévén, idén is szociális esetek megoldása érdekében úszunk, immáron harmadik alkalommal.
Két csapatunk úszik - de ha a felénk fordított kérések súlyossága és sürgető volta felől nézem a problémát - úszhatna akár tíz is és úgy is kevésnek bizonyúlna.
Nehezen tudtunk bekapcsolódni. Nem az elhatározással volt baj, nem bizonytalanok voltunk, hanem folyamatosan szűkíteni és fontossági, súlyossági sorrendben rendezgetni kellett azokat az eseteket, amelyekért jótékonykodni, gyűjteni lehet.
Így szűkűltünk le kettőre.
Egyik abszurdabb lévén mint a másik.
Két családról van szó.
Mindkét helyen az anyukával találkoztam egy képzés keretén belül - beteggondozóként. Mindkettő esete valósággal megrettentett és arra késztetett, hogy elfogadjam, megértsem azok döntését, akik úgy érezték, hogy nem abban az országban kívánják tengetni hátralévő éveiket, ahol megszülettek - hazafiasság idevagyoda.
Mert milyen ország az, amely így bánik a betegekkel, elesetekkel, fogyatékkal élőkkel, gondozóikkal, bajban levőkkel?
Itt nem élni, hanem esetleg túlélni lehet.
Semmi több - egyszer, kétszer, háromszor...

Egyik cél amiért úszunk és támogatókat gyűjtünk egy Down kóros fiatal lány esete. Akinek négy éve olyan gyógyszert írnak fel, amely nélkülözhetetlen állapota stabilan tartása érdekében. Ez a fent említett gyógyszer számukra elérhetetlen, hiszen egy szem ára 45 ron - amikoris az anyuka fizetése hatszáz ron körül mozog. Számukra a legnagyobb segítség ennek a gyógyszernek a biztosítása lenne. Azért úszunk hát, hogy legalább egy évre le tudjuk fedni ezt a gyógyszerre szükséges összeget. Adja Isten, hogy sikerüljön nekünk, nekik, mindannyiunknak.

A másik család esete megoldhatatlan egy úszással és kevés jótékonykodással - de bízom benne, hogy szükségük van arra, hogy megmutassuk az élet élhető, van remény és élnek segítőkész emberek. Itt a 13 éves fiú tíz éve beteg. Daganatokkal küzd - agyában, gerincében van. Eltávolítani végérvényesen nem lehet. Mindegyre kitakarítják, amíg vissza nem nő. Tőlük hétszáz lej összjövedelemből - amiből hárman élnek havonta - trimesztriálisan kérnek olyan vizsgálatokat, amelyeknek ára az összjövedelmük két vagy háromszorossa. Ha rendesen fizetik a számlákat - semmijük nem marad. A beteg kisfiú testvére sportoló. Igazi reménység...- kérdem én meddig - egy olyan világban, ahol nem a tehetség és kitartás, hanem a pénz az úr.

Értük úszunk, de rengetegen vannak ilyen és hasonló helyzetben.
Támogathatók vagyunk online
http://swimathon.ms/?lang=hu&idpage=12&page=show&idproject=33
http://swimathon.ms/?lang=hu&idpage=12&page=show&idproject=36
személyesen - a helyszínen vagy az egyesületünk irodájában Enescu 2, vagy bárhol, ahol sikeresen elérnek azok, akik még hiszen a KÖZÖSSÉG MEGTARTÓ EREJÉBEN...