2014. április 29., kedd

Gyermekként ismertem egy velem egykorú fiút. Nem tudom utólag megítélni, hogy születési rendellenesség lehetett az állapot amelyben és ahogyan élt, vagy szülői jóindulat következménye. Minden esetre ő volt a korosztályom bolondja.
Fiú létére az akkori lánydivat ikonja volt. Cicanadrágokat viselt huzentrógerrel és a szemüvegén, amely nélkül nem látott egy perkli díszelgett, aminek az volt a rendeltetése, hogy az esetleges nagymozgásos tevékenységek alatt le ne essen a fejéről. Ma is előttem van ahogy korán domoboródó férfiasságával a hídat csinálta a tatamin. Szem nem maradt szárazon...

Anyuka harisnyaszemfelszedésből és varrásból élt. Minden tanárnő kliense volt, hiszen akkoriban a harisnya egy élethosszig tartott, nem egyéjszakás kalandnak számított mint manapság.
Amikor már nagyobbacskák voltunk, akkor sem hagyták éldegélni. Minden egyes önállóságra való törekvését derékba törve - elkísérték kirándulni, iskolán kívüli programokra, születésnapokra - ahova lassan már nem is hívta meg senki, hiszen ki szeretett volna egy a sarokban kötötgető édesanyával együtt üvegezni?

Ma is rengeteg ilyen anyuka szaladgál fel s alá.
Csordultig tele jóindulattal.
Ők azok akik a nászéjszaka kellős közepén még bekoppantanak egy szóra, egy homlokra lehelt jóéjt puszira és behozzák a meleg tejecskét az izgalommentes éjszaka garanciája zálogaként.

Mi miatt éri meg egy anyának csupa jószándákoktól vezérelve tönkretenni a gyermeke életét?
Mennyire kell erősnek lennie annak a nőnek, aki képes kirángatni egy anyatigris tíz karma közül egy ilyen legényt?
És ismét - milyen legény ér meg egy eleve elvesztett csatát?

Mind jó kérdések - de a legjobb mégiscsak az, hogy két ilyen ember hogy számol majd el az életével? Az eséllyel, amit elbaltázott? A feladatokkal amit nem teljesített? Két elbaszott életről - amit már nem lehet semmilyen módon helyrehozni?

Meddig terjed egy vagy A szakember hatalma és határai aki ilyen esetekkel találkozik? Gyermekekkel akiket beszédterápáiára hordanak, mert a szülő elevenen megfojtja minden egyes önálló gondolatát, még mielőtt szavakba átallótta volna önteni? Az elkúrt házasságok állítólagos bűbakkjaival, ártatlan gyermekekkel, akiket a szülők pajzsként használnak egymás ellen szexuális diszfunkciónalításuk miatt, kapcsolati zavaraik elfedése érdekében és saját bukásuk késleltetése fejében.

Mert nem mindenkiben van meg az erő a szaladáshoz. A felemelkedéshez, a kiteljesédeshez, az önálló élet kivívásához. És nem mindenkinek jut majd egy olyan társ, aki hajlandó lesz megharcolni a harcait és elindítani élete fonalát.

Mennyi elvesztegetett élet.
És mennyire igaz közmondás:
a Pokol fele vezető út csupa jóindulattal van kikövezve!...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése