egyszer csak hosszas munka fáradtságos eredményeképpen az ember eljut arra a felismerésre, hogy nem a világ van őérte, hanem ő a világért. mindennek helye és ideje van a nagy összefüggések mezején. fájdalmaknak és örömteli időszakoknak, életnek és meghalásnak, találkozásoknak és elveszítéseknek, a mának és a holnapnak.

mint bűvős mantrát mondogattam magamban a jelenben való leledzés és öröm szabályait - de kellett, valamiért szükség volt minden egyes eltelt esztendőre ahhoz, hogy megérkezzem. hogy ne keressem és görcsösködjem a jelent, hanem meg is éljem azt.
hogy ne haragudjak magamra, hanem elfogadjam magam. hogy ne hagyjam befolyásolni önmagam az önmagamról alkotott kép kialakításában a negatívumok által.

egyszer magadat kell elfogadnod és megszeretned, ahhoz, hogy másokat is képes légy befogadni...

a miért születtem, ki hívott el engem ennek a nagy szarnak a tetejére, amit nevetséges módon úgy hívunk, hogy élet és egyebek között - megkeresni, felkutatni a vagyok igét a maga teljességében. azzal ami volt, van és lesz.
a vagyok, aki vagyok, jöjjön, aminek jönnie kell... - nem küzdök, nem akadékoskodom, hanem igyekszem belesímulni.
és ez közel sem jelenti a megszentülés folyamatát, legalábbis nem azt a fajtát, amit mi laikusok kialakítottunk magunkban a szentségről.
jelenti inkább a türelmetlen, gyarló, kicsinyes önmagam elfogadását - akivel olyan nehéz barátságot kötni, hiszen elviselhetetlen és kiállhatatlan. kevés és fényévekre áll attól az Éntől, akit elvártam magamtól.
és amikor mindez megvan, elkezdődik a jelen. a vagyok. a vagyok, aki vagyok és leszek akinek lennem kell. sem több, sem kevesebb. pont én. és éppen így.

idősebbeknél szembetűnő ez az idővel való hatakírózás.
az ejnyebejnye be szép és csinos voltam és lám lám mivé is lettem..
 a bezzeg amikor én..
és a - csúnya és vén trotty aki számára már nem tartogat semmit az élet.
én nem a haláltól rettegek, hanem attól a fajta idős kortól, állapottól, amelyik retteg a haláltól.
ugyanis az időskor és a halál, elmúlás az élet része.
maga az élet.
helye és ideje van.
és kötelező felkészülni rá.
nem lehet átugrani, megkerülni, elsumákolni - bele kell símulni.
meg kell tanulni várni és benne lenni.
mindennel amim a táskámban van és amit nem sikerült egy életidőn át bepakolnom.
ennyi adatott - ezt tettem vele.
jó vagy rossz - nem ez a lényeg, hanem a volt, van és lesz.
esélyestől, életestől és elmúlásoktól tarkítva.