Minden normális családban a sátoros ünnepek - de főként Karácsony, Húsvét megünneplése takaritással, főzéssel, sütéssel, vitákkal a feladatleosztás terén kezdődik el és minimum két kiló hizással, csömörrel, vagy legalább epekirizissel és a telitettség érzettel ér véget. Nem pihenés, hanem elsősorban stressz, amit minden bizonnyal az ünnepek után, a szürke hétköznapok forgatagában sikerül majd kipihennünk, azokon a hétfőkön és keddeken, amikor azt kivánjuk, hogy bárcsak péntek lenne.

Van az a vicc, amelyben az édesanya a nagy sikálásban természetesen a vécét sem kerüli el. Idegesen vakarja a vécekagylót, mire a gyermek meglepetten kérdezi a maga szintiszta őszinteségében, hogy miért? Mert várjuk Jézuskát - hangzik a türelmetlen válasz. Jó, jó, de nem ajándékot hoz? Pisilni jön?

- Anna is fájdalmak között sóhajtott fel: te anya, már meg se haragudj, de az Angyal és Jézus csak a töltöttkáposztát szereti? Ha Karácsony van biztos a töltöttkáposzta, akárcsak Húsvéti időben. Jó lenne már valamit beújjitani. Mert mi van ha ő is megunta?

Az idei előkészületek nálunk lezuhantak a minimális alá. Takaritás kipipálva - jöhetett az angyal vécézni, végigsimithatta a szekrények tetejét és alját, benézhetett a szekrényekbe - poharak vagy ruhák közé - mindenhol példás rend és tisztaság uralkodott.

Fa megvolt. Már két nappal a jeles angyaljárás előtt. Tudtuk, hogy hajtás lesz, kiméltük az angyalt - cimen - közösen diszitettünk fát. A káposzta három rendben készült el. Közben próbáltuk a gyerekekkel, fiatalokkal a szentesti szerepet. Sok időrászánással, sokszor fáradtságos nyűggel és bosszúsággal - hogy lám-lám rohanunk és elmarad a lényeg.

Akkor este, ott a születésnapon azonban olyan volt, mint Otthon.

Felismertem, hogy mekkorát tévedtem.

Az ünnep lényege nem az ajándékok, a fa, a káposzta vagy a tiszta vécékagyló, hanem az a varázslatos együttlét, ami valódi ünnepé teszi a szeretet.

Balázs volt a legjobb.

Biztatott a pap, hogy igazán bármit kérni lehet. Ez egy varázslatos est. Beszélgettünk róla, hogy lépjen túl a chimán és egyéb legoszerzeten, ez egy különleges kérés.

Hazafele mindenáron el akarja árulni a titkát.

- lehet-e megmásitani kérést ha nem jól döntöttünk? - érdeklődik kissé türelmetlenül.

Végül bevallja, hogy ő nem magának kért, hanem valaki másnak.

Jó - konstatáljuk elégedetten, mi sem magunknak kértünk, hanem valaki másnak.

Erre elmondja, hogy arra kérte Jézust, hogy az egyik lány az ott jelenlévők közül ne nőjőn többé.

De miért? Hatalmas? Nagydarab? Túlsúlyos?

- Nem. Szerelmes vagyok. És várjon be engem...

Gondolom Jézus a tegnap este (ezen is) jó nagyot nevetett.

Van annál nagyobb ajándék, mint a gyermeki őszinte, tiszta jelenlét?

Az idei születésnapom nekem is gyermekeim barátai körében telt. Nem tartottam születésnapot - mégis a legszervezettebb, legjobb és legemlékezetesebb marad mind közül.

Akárcsak ez a Karácsony. Amikor nem volt idő semmire, mégis minden a helyén volt. De leginkább mi - Jézus születésnapján, az oltár előtt. Nem úgy mint máskor, hanem kendőzetlen, csakazértis, holismáshol.