Na szerusz, na. Há mit még csináltok?
Mit, mit? Várjuk a hétvégét? S ti, tátti?
Mit csinálnánk? Mejünk dogozunk, s kész.
Haggyad, me legalább van hol!
Ez igaz. Mostanában nem nagyon angázsálnak senkit.
Nem, nem. A tesvérem is somer lett. Ül otthon, s várja a postást.
S a feleségével mi van? Az hogy deszkurkálja magát?
Há, hogy? Nehezen. Két gyermek. Nagyok. Ő egy varródában dolgozik.
A feleségem is, ne is mond. Többet visz el, mint amennyit hoz. Cigi, étel, busz, s ott van. A ruhát még nem is számolom.
S te?
Én? Itt né. Amit tudok. Bizsnicár lettem. Valaki keressen is...
Mivel bizsnickedsz?
Mindennel! Ami van. Mejek, hozok, eladom, visszamejek. Tiszta hányódás.
Nekem mondod? Mi is alig bírjuk. Hónap végén kifizetjük a kiriát, a konszumot, s gáttá.
Haggyad, me legalább ki tudjátok fizetni.
A szomszédba a másikok addig nem fizettek, míg a bank szépen a dátorosok listájára tette, s elvette a házukat. Most aztán hányódnak. Az utakon.
Bezzeg a mi időnkben, ilyenek nem vótak. Az embernek még a csekbe is vót pénze. Munkája, háza. Igaz nem utazott, de ott sincs kolbászból a kerítés. Minek odamenni?
Iszunk egy decit?
Mit iszó?
Sőniust. Egy felet kérjé, s kicsi vizet.