Az érzelmek olyanok, mint a kezelhetetlen, engedetlen gyerekek.
Mindent bevethetsz, semmivel nem lehet rájuk hatni.
Legyen az gyűlölet vagy szerelem, az öröm vagy a félelem, a düh vagy a harag - csupa olyan dolgok amik elemi erővel törnek fel belőled és te alig tehetsz velük szemben valamit.

Elfojthatod, leblokkolhatod, szabályozhatod, irányíthatod - de ezzel csak mintegy olajat öntesz a tűzre.
Ugyanis nem csillapszanak, hanem valahol máshol, ahol éppen egy másodpercre elgyengülsz, még nagyobb erővel törnek fel a mindent elpusztító mélyből.

Bevallom őszintén én egy ösztönember vagyok.
Szegény édesanyám mondogatta mindig - fiam ha nagyon erős érzelmi hullám önt el, hajtsd le a fejed, mert a tekinteteddel pusztítani vagy képes.
Ez ma sincs másként.
Nem tanultam meg szabályozni a tekintetemet.
Benne van minden egyes érzelmi hullám, ami átvonul rajtam - vagy éppen évekig szállást vesz.

Ha szeretek - az is benne van.
Ha haragszom - szikrákat vetek.
És ha félek - az azonnali hatállyal agressziót vált ki belőlem, tehát az is elkerülhetetlenül bennem van.
Biztató, hogy néhány éve ismerem a proszociális agresszió formáit.

Gondolkodtam.
Ugyanis ma éppen egy gyermeknevelésről szóló tanulmányt olvastam egy olyan román pszichológusnőtől, akit igen közelről ismerek, és akinek 2 olyan neveletlen gyermeke van, hogy a Jósiten őrizzen tőle.
Általában - nem tudom megfigyelted-e, szexuális tanácsokat az impotens, házasságit az ötször elvált, gyermeknevelésit - a magáét félrenevelt - stb. szakemberek adnak.
Mellesleg - logikus.
Tanárra is szokták mondani - aki nem tudja csinálni, tanítja...

Szóval azon gondolkodtam a hölgy szuper könyvét olvasgatva - hogy nem értek egyet vele.
Az érzelmeket nem lehet rabláncra verni.
Legalábbis az én olvasatomban.
A gyermekeim hozzá kellett szokjanak az én erős érzelmi viharaimhoz. Nagyot tudok kacagni, és sírni, sikítani és hallgatni, szeretni és gyűlülni, haragudni és örülni. Csak nagyot. Rájöttek, hogy ettől nem kell félni, én így működöm.

Ha nem így működöm, rendszerint megbetegszem.
Mert első jele, hogy nem vagyok őszinte magam fele sem.
Ugyanis neked hazudhatok bármit, viselkedés címszó alatt - legfenebb nem nézek a szemedbe, hogy ne lásd valójában mi is van bennem.
De magamnak soha. Az egyenlő lenne a szembeköpéssel. És ugyan minek?