Lassan hét éve vannak meg a gyermekek. Helyesebben a nagyobbik. Ami azt jelenti, hogy ennyi ideje napi szinten olvasok legalább három, de van úgy hogy több mesét is. Kezdek igencsak jártas lenni a mesék birodalmában.

Előtte is szerettem. Ha tehettem a kád mellett mindig meséskönyv hónolt, amiből fürdés közben, elnyúlva szabadon lehetett álomtémákat választani.

A zurammal is sok mesét olvastunk az udvarlás első fázisában. Valjuk be őszintén - a mesékből kinőni nem lehet...

Itt van pl Babszem Jankó. Van az eredeti változata, és aztán arra variációk, meg lehetséges folytatások, meg női változat - hogy mindenki azonosulni tudjon vele.

Az egyik legújabb verzió szerint - nem egyedüli gyereke a szüleinek, hanem sokadik a testvérsorban. És a szülei elszegényednek és a gyermekeket megetetik és kinthagyják az erdőben, hogy eltévedjenek. Persze tele vannak lelkiismeretfurdalással meg fájdalommal - de inkább ezt a döntést hozzák meg, semmint, hogy végignézzék gyermekeik éhhalálát. Jó...

Ezek elmennek. Jankó kiemelkedően találékony. Megszerzi az óriás legféltetebb kincseit - a mérföldjáró csizmát, az aranytojó tyúkot és az ételt daráló malmocskát. Hazamennek a csízma segítségével és az óriás belehal a veszteségbe. Krízis van... 

Otthon éppe csak felszusszannak, Jankó elmegy a királyhoz, bejelentkezik és beáll királyi hírvívőnek. jól fizetik, ügyes, gyors, precíz - a családját el tudja tartani. A szülei boldogok...

Ennél a résznél, amikor utazás közben olvasom a könyvet - a zuram mindig felhercsen. Joggal. A gyermek munkába állítása jogtalan. Pláné, hogy több gyermeket meg még a szüleit is el kell tartsa. Csízma ide, csízma oda - reggel fel kell kelnie, ha esik, ha hull a leveleket továbbítani kell. Tehát - meló.

Itt van a mi Babszemjankónk. Balázs.

Isten(verte)áldotta tehetség. A kölyök állandóan aranylapokkal játszik. Bármilyen kártyajátékot tanítunk meg neki - már első körben nyer.

Nekünk - amióta ő is partiképes - már csak a második, harmadik és negyedik hely szabad.

Nincs olyan szar lapsora, hogy ne kedvezzen neki 2 perc múlva a szerencse.

Azon gondolkodtam - ha tovább zuhan az életszínvonal - mi es beállíthatnánk ezt a gyermeket a kenyérbe. Megtanítani pókerezni - és secc-pecc, játékból eltartaná a családot.

Hiszen a varázs-csízma benne van. Nem mindenki születik ilyen szerencsével. Én sok fele kártyáztam, sok embert ismertem - de állandóan még a legszarosabbaknak sem volt jó lapállásuk.

Szó ami szó, a tehetséggel mindig kezdeni kell valamit - pláné krízisben, mikor szűk a kenyér...

Nem?