2013. január 7., hétfő

Milyen érdekes, hogy minden egyes kerülendő vagy trágár szavunk - a közösülés vagy nemiszervek valamelyikére utal...

Kérdezik a gyermekek - ez az én szegénységi bizonyítványom, vállalom, ez van, mert rettenetesen csúf szám van - hogy, amikor ők felnőttek lesznek, beszélhetnek-e csúnyákat?
Mondom NEM.
Hát hogy-hogy - hangzik a kétségbeesett válasz, amikor én azt mondtam, hogy csak felnőttek tehetik.
Igaz, mondom, de DÖNTÉS. Akár a cigi vagy egyéb káros szokások, függőségek, egyebek.

Érdekes, hogy nincs sem jó sem rossz tapasztalatuk részeg vagy másnapos emberek közelségéről - mégis rettegnek és szemöldökösszehúzóan bizalmatlanok lesznek, ha valaki a filmekben vagy egyéb látott, halott helyen részeg.
Egy érdekes misztérium ővezi számukra a módosúlt tudatállapotokat.

Felnőttek tehetik, de döntés, de nem jó, de mégis vannak akiknek jó lehet, hiszen csak teszik...

Gyakran kérdeznek a cigiről. Habár én a lakásban nem dohányzom.
Hogy rossz anya, ha jó és hogy jó ha rossz???
Nos igen...
Mondom rab vagyok. A rabja.
De a múltkor aszontad - hogy a szerelem is rabság.
Ige...nem! azaz, lehet.
Fiam, bonyolúlt ez, majd megérted ha felnősz...
S akkor beszélhetek csúfat, cigizhetek és ihatok és lehetek rab?
Mondom nem. Döntéseket hozhatsz.
Én sem iszom - mert marha leszek tőle.
Én sem beszélek annyi csúfat, amennyi jönne, mert vagytok. És eldöntöttem, hogy nem szeretném hogy halljátok, csakhogy idegesen ki-kirohan a számon, elég hangosan...
És nem szeretnék cigizni, de ahhoz meg nem kellett volna rászoknom...
Ja(jj)... - mondták üresen, mint Pinokkió.
Érdekes lehet felnőttnek lenni, nem?
Van egy rakás eleve ismert döntés a kezedben, amit eleve elbaszol, mert eleve, hamarabb szeretnél felnőttnek hatni.
Szeretném, ha megértenék majd, amikor ők fognak döntéseket hozni és eleve nem fognak megkérdezni véleményem felől, hanem majd azt teszik, amit egész gyermekkoruk során mutattam. Nem amit mondtam - nem... az jó könnyű is lenne. NEM. Amit mutattam... Félelmetes, nem?

És azt is szeretném, ha megértenék, hogy inkább gyakrabban szeressenek és érintsenek, semmint idegességükben, feszűltségükben vagy frusztráltásukban meg-meg aszogyanak, ahogy én szoktam. Mert ez is egy rossz szokás és mint olyan, döntés kérdése...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése