Szinte közhelyes azon állítás mely szerint a férfiak nem értik meg a nőket és fordítva.

Van ebben is igazság, de ha tőlem függene, árnyalnám.

Szerintem - önmagunk megértésére és elfogadására vagyunk képtelenek - így hát a másikban, a mellettünk, velünk, bennünk élőben csak az válik hangsúlyossá, amit nem tesz meg.

Amikor először nyertem betekintést a székely házasságokba - az első dolog amit szemet szúrt, az volt, hogy ott a férfiak semmit nem tesznek szóvá, ami jó, nem igazán köszönnek meg például egy finom ételt, egy tiszta lakást, az állatok ellátását -hiszen mindez számukra mindennapos, megszokott és természetes.

Ezzel szemben, ha valami nem úgy sűl el, ahogy várták volna, azonnal előhozzák, ráülnek és egész álló nap lovagolják - ezáltal a földbe döngölve az agyongyötört asszonyt.

Így aztán - a székely fehérnépek elég nagy százaléka - talán mindezt megelőzni akarván - ha valamivel megkínálnak, már előre kijelentik, jajj, ez nem is sikerült jól. Sőt, rettenetes. Túl sós, vagy túl édes, vagy odasűlt, vagy szétmált.

Pedig te - nem látsz egyebet, mint egy tökéletes süteményt, vagy kilencfogásos ebédet - és azon gondolkozol - hogy ember, ha ez nem sikerült jól, milyen lehet, amikor tökéletes?...

Azt sem tartom túl szerencsésnek, hogy a születéskor kapott kicsi - ugyan nem értek egyet az elmélettel - de fehér lapunkat, a tabula rasat, teleírják a bennünket gondozó, nevelő és oktató felnőttek mindenféle előítélettel az ellentétes nemről.

Nem értek egyet e genderekkel sem.

Számtalan genderbe ütköztem gyermekként, hiszen derékig érő hajjal másztam fára, volt parittyám meg csúzlim - tyukszim, bermánom, csapágyasom, hason szánkóztam - amit mai napig imádok, félelem és ész nélkül, volt autóm, nem szerettem babázni és úgy gondoltam, hogy a fiúkkal sokkal izgalmasabb dolgokról lehet beszélgetni, mint a lányokkal.

Ma sem témám a divat - nem szeretek vásárolni, öltözködni, cicomázkodni, fodrászhoz, kozmetikába és mitoménhovakelljárni - szóval ilyen helyeken eltöltögetni értékesnek vélt időmet.

Édesapám - amikor először meghívott az új hajlékába - átengedett új feleségének, hogy csajosan, lazán összeismerkedjünk, összemelegdjünk, összerázódjunk.

Az ízig vérig divatos NŐ - elvitt engem mindenféle nők által imádott helyre. Vásárolgattunk egy hetet - én meg mosolyogtam. De azt éreztem, ha még egy plázát meg kell néznem - agyvérzést kapok.

Ezzel ma is hasonlóképpen állok.

Bemegyek az üzletbe. Ha van nekem való farmer elsőre jó, ha nem - legközelebb egy év múlva megyek el ismét, de akkor is cikusszal.

Szegény anyum, mindig ruhát vesz ajándékba...

Mégis - nő vagyok.

Hiszen hozzám ha valaki közelíteni akar, nem kell elkápráztatnia.

Csak a lelkem nyelvén kell beszélnie.

És ha ezt megteszi, a legkisebb mértékben is - mindent megkaphat cserébe. Örök lojálisa leszek.

Nem így a fárfiak általam ismert egyedei.

Ha ők szeretni akarnak, vagy ennek jeleit akarják adni - mindig testiség által teszik. Az utolsó ami eszükbe jut - na még az sem a lélek.

Ha őket örök lojálisommá akarom tenni - főzők nagyon jót, mutatok szemszájnakingerét és adom magam. Nem magamból a legjobbat, hanem csak magam.

Lehet, hogy a kiegensúlyozott kapcsolat innen indul.

A megértésből.

Hogy így vagyunk mi nők egészek - általuk.

És így lesznek ők is egészek - általunk.

Ez a holisztikus elmélet alapja. Miért ne lenne igaz a kapcsolatokra is. Nem?