Moku...ide figyelj drágám - beszélnünk kell.

Lassan 3 hónapja vagyunk együtt...

De nem igazán úgy mennek a dolgok ahogy kellene...

Ha életfalat lenne - így kezdődhetne ez a jelenet.

Én és te.

De nem az.

Ez egy blog. Aminek állandóan nyitva az ajtaja  - ahol mindenki azt csinál amit akar, akkor amikor akar és azzal amivel akar.

Ezzel szemben az én nevem kuss.

Még annyira sem ugass mint egy utcalányé.

Annak legalább az aktus végén morrognak valamit, vagy megfizetik.

Nekem semmit.

Írok, mert mindig írtam. Verset, prózát - ezt és azt. 

Létszükségletem, lételemem, ha nem teszem - bajban vagyok.

Soha nem állítottam hogy megy nekem, ma sem hiszem.

Csak egyszerűen jól esett...

13ooo ember olvasgatott - sokan visszajártak.

Soha semmit nem mondtak.

Sem azt, hogy köszönöm, sem azt, hogy nem értek egyet.

Egy kivétel volt - amikor többen szóltak - de nem hozzám, hanem a témához.

És emberek meg-meg kerestek privátban, hogy kifejezzék köszönetüket. De ahhoz a számhoz viszonyítva amit az előbb említettem, elenyészően kevesen.

Namármost.

A lantot nem kívánom letenni, mert hozzámnőtt.

De - nem kívánom ezt folytatni sem.

Lassan skizo is leszek. Gondolj bele - 3 hónapja egyedül beszélgetek.

Nem vagyok egy rossz partner, de akkor is...

Változásra van szükségem.

Kicsit olyan, mintha házasságtörést követtem volna el (önmagam ellen) és most jöttem volna rá, hogy átb...k, vagy én magamat....

Összegezzünk:

köszönöm, jó volt - de még milyen lehetett volna ha mindkét rész ad bele valamit, abból amije van...