2013. január 14., hétfő

Jellemek a hegyen

kivittem a gyerekeket szánkázni ma délután.
Nem mindig ér a szánkázás - de amikor látomaz apjukon azt a rajtamazegészvilágbajacsakarrakérlekneüvőltccccs típusú fájdalmat, hát fogom  gyerekeket és megfuttatom őket. Nekik kell a levegő, embernek a csend, nekem a mosoly és béke.
Szeretem ezeket az alkalmakat.
Először félénkek, aztán egyre merészebbek, majd a végére egészen vakkmerőek - külön mutatványokkal.
Az idősebbek akik éppen jönnek felfele a lépcsőkön csak ennyit hallatnak - jajIstenem...jajjj
Majd nézik, ki az a marha és felelőtlen szülő, aki így engedi szabadjára csepp gyermekeit.
Mit mondjak?
Annak idején amikor én mentem hason, hogy ketten ültek a hátamon, vagy felültem a szánkára a lépcső tetején és olyan sebességgel csúsztam le, hogy az ajban a szánka ripittyára tört - anyukám csak annyit mondott - jajj fiam ez az idén már a harmadik... Nem látta, nem fájt.
Tény, hogy hagyni kell.
Igaz én is mostsegícsmegMáriázom, meg minden, de szólni nem szólok...
Aztán - meg a legjobban az tetszik, ahogy körvonalazódik a hegyen a gyeremekeim mibenléte.
Anna - a kalandor:
első csúszás óvatos. körülnéz és bejárat.
Aztán keresi a veszélyt. Leérdeklődni, hogy minek is teheti ki pontosan magát azáltal, ha a legnagyobb baj megtörténne. Majd kaján és utánozhatatlan vigyorral az arcán, szembenéz a halállal és levizeli azt.
Imádja a magas adrenalin szintet. Nem bír betelni vele.
Akkorákat szöktet, hogy estére a valaga mélykék, de boldog.
Ugye milyen szuper volt anyu?....
Balázs - a hűséges és biztonságkedvelő:
általában rövidebb gondolkodást követően egy jég mellett dönt.
legyen gyors, legyen meredek, ne legyen veszélyes.
és ő, kérlek szépen ott csúszik azon, orrvérzésig. nem unja meg - ezredszerre is ugyanakkorát kacag, mint elsőre. nem variál, hanem élvez. nem gondolkodik, hanem érez.
Anna az idejének felét a nagyobb és nagyobb veszélyek keresésével üti el, míg Balázs öneledten csúszik, százat, ezret - amikor meg kijelentem, hogy utolsó kör, mg hármat kialkuszik, mint Lúdas Matyi.
Gondolkodom.
Anna - a kalandkereső.... Vajon mi vár így rá?
Vajon milyen intézkedéseket kell nekem megtennem - mi az ami rajtam áll, hogy megakadályozzam abban, hogy elkalandozza az életét?
És Balázs?
Vajon becsülik-e majd kitartását, hűségét, a benne lakozó mélyIsteni örömöt? Lesz-e majd olyan nő, aki hálás lesz mindezért? 
Vagy talál egy Annát, aki lazán továbbszalad, mert a másik jég jobban csúszik és veszélyesebb?
Furcsa ez az élet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése