Akinek iskoláskorú gyereke van tisztában van azzal, hogy sok a tanulnivaló.
Itt is két táborra oszlanak a hívek. Vannak akik szerint a mi időnkben sem volt kevesebb és vannak akik állítják, hogy ennek a mennyiségnek fele sem.
Engem a túlterheltség aggaszt. A gyermekek megfosztása attól ami az egyik legnehezebb és ugyanakkor legszebb - a gyermekkortól. Amely már nem bővelkedik szabad játékokban, bambulásokban, természetjárásban, nagy felfedezések tevésében, üres órákban, csínytevésekben.
Évek óta tanítok első-másodikos gyerekeket. Az utóbbi évek trendje a megnyomorított gyermek mintája. Aki négyig iskolában van, majd edzésre és különórákra jár. Vannak a gyermekek között olyanok, akik ha különórás napjuk van este nyolckor mennek edzeni - fél tízig. Másnap iskola...
Nem tisztem eldönteni, hogy ki mit kezdjen a gyermekével  annál inkább kezdeni olyasmiket az enyémekkel, amely hosszútávon jó eredményekhez vezessen. Nem föltétlenül sikerhez - amelyről az emberiségnek csak halvány pillanatképe van, hanem belső békéhez.
A legfontosabb emberi cél az önmagunk megtalálása lenne minden időben.
Ezzel szemben hanyat homlok futjuk köreinket az önmagunk elvesztegetése érdekében.

Erre a legjobb példa, amit ma láttam.
A taxiállomásban egy elszánt taxis várakozik. Ünnep van. Románnak, magyarnak egyaránt. Nyilvánvaló hogy nem viccből van ott, hanem mert dolgoznia kell.
Megjelenik egy bukaresti jelzésű bérelt X5-s, kiszáll belőle egy japán vagy kínai ugyebár - fiatal pasas. Odamegy a taxishoz és útmutatást kér.
A taxis nem beszél angolul. Integet. Az nemzetközi. Kéri a címet és inti, hogy ha a pasas utánamegy ő szívesen odavezeti őket - pénz fejében. Meg sem próbál segíteni, csak dolgozni szeretne.
A vágott szemű nem adja fel.
Kézzel lábban integet, hogy nem ad pénzt, tanácsot, segítséget szeretne.
A taxis sem tágít. Inti a pénzt hüvelykujja és mutatóujja folyamatos összesurolgatásával.
Végül hívhatják, mert elhajt.
Vágott szem marad.
Feleség és még erőteljesebben felvágott szemű közös gyermek ki. Pár közös fotó a face-re, majd nyugisan el. Akármerre, csak el innen...

Nálunk nyugatabbra, ahol felismerték, hogy nem a mennyiség, hanem sokkal inkább a minőség a döntő - a gyermekek harmadikos korukra még nem familiárisak az ABC minden egyes írott betűjével, de ismerik a természetet, könnyedén készítenek projekteket, eligazódnak a közszállítási járműveken, hivatalokban, üzletekben, ismerik a pénzt, tudnak vásárolni és EL TUDNAK IGAZÍTANI LEGALÁBB EGY IDEGEN NYELVEN, DE JOBB HELYEKEN KETTÖN IS - egy olyan túristát, aki segítséget kér.
No comment!...