Az emberi lélek az idő(k) során megkérgesedik. Amikor szinte napi szinten ugyanolyan nehéz esetekkel találkozol - egyszer csak az lesz normális.

Számomra például elkezdett normálisabbá válni, könnyebben felfoghatóvá lenni a szegénység, vagy nyomor, mint a gazdagság vagy dúskálás.

Felvonom a szemöldkeimet és pofákat vágok, ha valaki a környezetemben esztelenül vásárolgat vagy költekezik - de azt cseppet sem furcsálom, hogy vannak olyan emberek, családok - akik havonta annyit osztanak be, mint a másik oldalon a szerencsétlen egy estvéli szórakozása alatt.

Bejön hát az Édesanya.

Így, csupa nagy betűvel.

Beteg gyermeke ahogy összevetjük 11-ik alkalommal fekszik orvosi szike alá.

Mindenki tele van félelemmel, rettegéssel.

A gyermek, noha 13, felnőtt, érett lélekkel készen áll a halálra.

Nem saját fájdalma és szenvedése foglalkoztatja elsősorban, hanem az, hogy mi van akkor ha Isten szólítja és a körülötte élők a nagy életmentési akciókkal ebbe szólnak bele, ennek vetnek gáncsot. Ha menni kell, hát menni kell - mondja.

Nem tudom milyen 11-szer altatva lenni, milyen az ha 11-szer felkaszabolják a koponyádat, ha évente több alkalommal eltávolítják a makacs daganatodat, ami állandóan újranő, amíg ismételten szike alá nem fekszel.

Ahogyan azt sem tudom hogyan élheti túl ezt egy anya.

Minden évben több ízben készen állni arra, hogy a gyermeked nem ébred fel az altatásból, ha fel is ébred nem tudhatod hogyan kapod vissze - egyben, kettőben, többen, semmiben?

Inkább a Halál, mint a műtétek jól ismert, kegyetlen és embertelen körülményei.

Emlékei vannak annak a szegény gyereknek az előkészületekről, a sürgés-forgásról, a műtét alatt elhangzó megggondolatlan kijelentésekről, az eszközökről, amik inkább horrorfilm kellékei, semmint egy emberi élet emlékképei - pláné egy gyermeké nem.

És mindennek tetjébe - mert ugye honnan - állandóan ne legyen pénz az orvosokra, gyógyszerekre, fájdalomcsillapítókra, utazásokra, vizsgálatokra, kötszerekre.

Azért fájjon a fejük, hogy honnan lesz ez meg az a következő beavatkozásra.

Rettenet.

Társadalmi szintű Égbekiáltás.

Mert értem én azt ember, hogy mindenkinek jól esik a Hála - de legyenek emberek, akiket azért karolunk fel, azért segítünk, mert esküt tettünk erre.

Amikor az-az altatóorvos, sebész, szakorvos, kutyafasza elveszi a pénzt - az pont olyan, mintha én hálapénzt várnék el attól, aki belép hozzám, hogy elpanaszolja - maholnap éhen hal.

- Asszonyom - Ön megkönnyebbűlt? Segített a beszélgetés? Hasznosak voltak a tanácsaim? Akkor jó. 5oo lej lesz - engedménnyel. Következő alkalom normál tarifban megy - hozzon 1ooo-t. Hogy nincs honnan? Nem baj. Ott van a Provident. Bármilyen élethelyzetben az Ön rendelkezésére áll... - ahogy én is, nemmellesleg...mert ugyi mi az az ezer lej a fáradozásaimhoz mérten? S hogy állandó veszély fenyeget a kiégésre. Nem? Na mondtam!