Weekend, nyár eleje - alig-éledő szezon. 

Abban a reményben, hogy még minden tiszta, boldogan vetjük bele magunkat a fürdőzés élményébe. Én napfürdőzöm, a gyerekek a víz hidegét meghazudtólva lubickólnak tiszta erejükből. Mindkettő ajka lila, de hevesen állítják, hogy a víz hőmérséklete éppen megfelelő. 

Mellettünk egy apuka dönti el percek leforgása alatt, hogy a lányából önerőből úszóbajnokot farag. Először a gyermeknek a medence széléről kell végignéznie a performaszot. Erejéből úszik az apa. Mély elszántsággal veti magát a jéghideg vízbe miközben köpködve magyaráz. 

Karinthy novellája jut eszembe. A tessék pontosan kérdezni. Magamban végigröhögöm az egészet, hiszen valamikor rongyosra olvastam ezt is. 

A kislány türelmetlenül figyeli. Alig várja, hogy bemutassa. Az apának persze, hogy nem tetszik. Látta volna magát a szerencsétlen. Kiabál, erőlködik, szigorkodik. A lányka kitartó. Vagy valamit ígértek cserébe, vagy az apa szeretetére éhes. Fél óra sem telik bele, győzedelmeskedik. Első lecke kipipálva.

Távolabb egy fiatal román család, két gyerekkel. Mindkettő túlsúlyos. Naná, hogy egészséges életmódról folyik a társalgás. Anyuka a két szendvics és egy fagyi után, éppen egy pánkot gurít magába, miközben a gyermekeit megállás nélkül szekírozza amiatt, hogy túl sokat esznek.

Közben megjönnek a cigányok.

Adoniszi testek kerülnek elő a rongyok alól.

Sehol egy deka - sem pluszban, sem minuszban.

Magamban az élet igazságtalansága jár a fejemben. Sokan hosszas küzdelem, edzések, diéta árán sem érik el ezt az álomalakot. 

Mindegyik kölyöknek kockás a hasa, szálkás a teste. S miközben egyiknek sem állt az apja a medence szélénél - mindegyik kiváló úszó. Szép, lendületes karcsapásokkal úsznak, hibátlanul merűlnek és az ugrástechnikájuk sem utolsó.

Vannak szülők, akik kemény anyagi erőfeszítés árán sem képesek a gyermekeikből kihozni ezt a teljesítményt - ezek meg a semmiből is alkotnak valamit. Minek eszköz? Azzal könnyű - csináljuk utánuk anélkül.

Közben megérkezik egy csak négerekből álló kisebb csapat.

Enyhe de jól kivehető zavar támad. A most már interetnikus medencében mindenki tovább úszik a maga nyelvén.

Mire Balázs két köpés között határozottan kijelenti:

- sokat gondolkoztam, de most már tudom - a néger, az egy gazdag cigány...