2015. március 8., vasárnap

A kortársak nyomása mindig rettenetes. Elviselhetetlen tud lenni akkor ha benne vagy - de kibírhatatlan abban az esetben ha szülőként kell kiállnod a sarat.
Annak idején, amikor megjelent a telefon és a nagymamák nyakában logott templombamenet - hűlledezve hallgattuk azokat a külhoni meséket, amelyekben olyan gyermekekre, ovisokra mutattak rá, akik telefonnal rendelkeznek.
Telt az idő. Nem csak kint, bent is. Szegény édesanyám volt az utolsó, akinek telefonja lett.
Addig a pontig Annának már volt három. Egyet elhagyott, kettőt elrontott. Van az a képessége - ritka adottság, hogy amihez hozzáér - addig addig mütyürgeti, amíg az a valami teljesen át nem szelídül a nihilbe. Kész, annyi neki. Megnyugszik, megpihen.
Megmagyaráztuk szép kincsemnek, hogy lehet, hogy Pityiripalkónak és Erzsipirinek már van, de ő még nem érett meg hozzá. Nincs szüksége rá, ne forszírozza, nem kell. Addig jó, amíg nincs neki.
Telt az idő, a maga rendje és módja szerint.
Ő boldog volt a maga telefontalanságában.
Utóbb - habár ki lehet engem kergetni ezzel a gesztussal a világból - a férjem meglepett egy telefonnal. Ami engem illet, gyűlölök telefont cserélni. Én az enyémet szeretem. Azt az ókori, ütött, kopottat. Amelyen  minden egyes kis karcolásnak meséje van. Annyira egymáshozsímulunk, hogy már mondanom sem kell - magától tudja kit akarok hívni, vagy kinek várok a hívására.
Nem így az új. Az csetlik, botlik, eltéveszt, elfelejt bármennyire is okos legyen őkelme.
Szóval megvolt az új. Hosszú, vékony, nagy - egyszóval, esetlen. Nem az enyém, habár mások dícsérik.
És akkor Anna nyílván engedelmünkkel lenyúlhatta az enyémet, a régit.
Először csak úgy - a mindenség öröméért.
Majd kezdtek követelései lenni.
Minap mesélni kezd őszintén:
- anya, te tudod, hogy én vagyok az utolsó, akinek nincsen telefonja? mert mindenkinek van. kártyával, bérlettel, internettel, divatos hátlappal, kívánatos tartóval. ha nem kell, akkor is van. van akinek okos, van akinek olcsóbb, de csak nekem nincs. nálam nincs.
- de hát - lepődök meg a hallottaktól - neked hála Istennek nincs is szükséged rá. melletted vagyok, nem csak telefonon értekezünk. ez annak fontos, akinek a szülei késő délutánra, kora estére kerülnek haza, és így tartják a kontrollt.
- nem anyuka, már nem így van.
Mígnem, ma véletlenszerűen kap egy kártyát és szelíden beköszönt a Pokol.
A máskor kézimunkázó, rajzolgató, legozgató kislányom, akár egy kamasz rátapad a védtelen telefonra és vadul nyomkodja a gombokat.
Ma reggel a házival még betűzgettünk - míg délutánra az ujjai versenyt szaladnak a telefon billentyüzetén.
- Mit csinálsz Anna? - szakad fel belőlünk elemi erővel.
- smsezek, Abival.
Elgondolkodom.
Nem tudom meddig késleltethető az elkerülhetetlen, de minél tovább, annál kegyelmibb minden egyes pillanat.
A mese örökérvényű. Engedd be a farkas féllábát most és öt perc múlva bent lesz egészen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése