2015. március 24., kedd

Román nyelvlecke székelyeknek

Annával rengeteget kínlódunk a románnal. Sokszor érzem úgy, hogy nem egészen velünk van baj. Mert amikor második osztályban memorizálni kell(ene) húsz szót - gyermek legyen a talpán, akinek sikerül. Itt van mindjárt a holnapi nap. Ismétléssel mindennel van hozzávetőlegesen harminc szó. Este noszogatom, hogy ismételjük át. Egy fárasztó nap, egy kimerítő edzés után, nyilván teljesen normális az a gyerek ha ellenkezik. Akkor kellene megszeppennem, ha azonnal belemenne. 
- Anna muszáj. Holnap felmérőtök lesz.
- Nem baj, majd legfenebb puskázom. - jelenti ki magabiztosan, minekutána a múltkoriban elmagyaráztam neki a puskázás szó jelentését.
Máskor meg - Anna, meg kellene tanulnunk a szavakat.
- Minek? Holnap nem lesz felmérő. Akkor kell, most csak opcionális - jelenti ki magabiztosan, minekutána a múltkoriban elmagyaráztam neki az opcionális szó jelentését.
Nem csodálkozom.
Itt van ez a bárgyú, semmi üzenetet nem közvetítő, ágrólszakadt lecke.
Megtudjuk belőle, hogy van egy király - csak így, no name - aki egy palotában él - csak így no name palóta - nem forog kacsalábon, nem színarany, nincsenek márványból a lépcsői, elefántcsontból a tornya, csak egy szaros palota. Jó - hátha a következő forduló érdekesebb lesz. De nem. Van egy lánya. Angela. Nem tudjuk meg róla, hogy szép, nádszál, okos, buta, beszédhibás - semmi - csak, hogy szeret varrni. Ezt is csak következtetjük, mert van neki egy aranygyűszűje. A történet fonala továbbra is páratlanul bárgyú. Nem derűl ki, hogy milyen körülmények között, de miközben nézi a folyó folyását - kiejti a gyűszűjét az ablakon. Erre megjelenik a noname apja és kijelenti, ne sírj, hozok neked gyöngyöket.
- feltevődik az emberben a kérdés - hogy minek? mi köze a gyűszűnek a gyöngyökhöz? mitől lesz vidámabb az ember tőlük? s egyebek, de jobb ha hallgat. Tovább olvassuk. Miközben a lány tovább sír. Este álomba sírja magát - ez sem biztos, mi képzeljük, mert mi magyarok már csak ilyen fajták vagyunk - s akkor álmában megjelenik egy angyal és hoz neki egy aranygyűszűt.
Ennyi.
Mi a tanúlság?
Ha sírsz, apádtól bármit kicsalhatsz. Ha nem egyéb, akkor gyöngyöket biztos.
Ha sokáig nézegeted a folyót, elveszíted a gyűszűdet.
Ha álomba sírod magad - az őrangyalod megjelenik és elhozza azt, amit elveszítettél. Ha meg nem - nos így jártál. Nem mindenki lehet Angela.
Unja.
Unom.
Anna olvasd még egyszer.
Anya unom.
Nem csodálkozom.
Jó. Ugorjunk neki a magyarnak.
Mészöly Miklós mese - a bárgyú mackóról, akire ráijeszt a kecske. Ez sem sokkal érdekesebb. Nehézkes minden körülötte. Jó, mesélni kezdek Mészölyről, kedvencemről, feleségéről - Polcz Alainről, a házasságukról, a második világháborúban elszenvedett kínjaikról, a lerombolt Budapestről, az igazságtalanságról és éhinségekről. Issza a szavaimat. Imádja a fiatal Mészölyt - hogy micsoda pasas volt...
Nos igen.
Mielőtt eltakarítanám a harctérről a szétszort fosokat - még megszületik bennem a kérdés - miért úgy, és inkább miért nem így? Mennyivel több dolgot ismernének meg és tudnának meg arról a világról, amely közelebb áll a valósághoz és amely önmagában véve érdekes, anélkül, hogy tennénk hozzá, vagy elvennénk belőle?...
A kérdés nyitott. Ahogy a holnapi felmérő sorsa is. Csak legyen bennem erő elmondani, hogy miért nem tartom oknak a szomorúságra az esetleges elégtelent.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése