2015. március 11., szerda

Fizetett hírdetés
- The Walking dead - 

Nos. Amikor a férjemet kézhez kaptam, mindenféle apró bogarai voltak. Igazi, megrögzött agglegény volt. Ideje volt ennek, annak, amannak. Mindennek - csak annak nem aminek éppen lennie kellett. Így ismertem meg, nem árult zsákbamacskát, nem is akartam soha haragudni érte. Jöttek mindenféle jóakarók, barátok és barátosnék, szomszédok és kollegák akik mind csupa jóindulattól vezérelve elárulták nekem a Nagy Titkot, mely szerint én azt csak hiszem, hogy egy házasságnak így kell működnie. Ugyanis egy házasságban a férj minimum tökéletes, de ha nem, akkor legalább szent.
Hiába mind mondogattam - hogy ebben, abban, amabban a nekem megfelelő, a többi, amiben nem, attól eltekintek - ők csak állítgatták a maguk igazát, s ugyibár meg is tehették, mert kifele az ember mindent élesen lát. Befele vannak problémák a látással.
Közben a férjem - aki tényleg az enyém azzal amije van, volt, lesz, nincs, vagy ne is álmodjam róla - rákapott a sorozatokra. Mint minden rendes ember - hítta a feleségét is. Gyere Tubám, gyere - meglátod milyen jó lesz. De én csak nem mentem. Sőt, sokszor még rosszallólag meg is csóválgattam a fejem - hogydemekkoraegyinfantilisvagytefiam - Izaura óta egy rendes sorozatot nem gyártottak. Maricsuri közil járt, de csak nem vót az igazi.
Közben jártamba-keltembe meg-megakadt a szemem egyensmáson, amit éppen nézett. Nem ültem le mellé, hanem könnyebb volt nekem fejeket csóválgatni, cöcözni, meg elítélőleg nyilatkozni arról, amiről fogalmam sem volt.
S akkor - egyszer csak megestem. Véletlen volt. Nem szándékos. Szép, teleholdas este, s ő éppen Azzal volt elfoglalva. Nem akarom, nem érdekel - aztán csak belementem. Már nem emlékszem éppen mibe, csak arra, hogy mint ahogy olvasásnál lenni szokott - egyszer csak holnapután lett. Olyan egy extázis és élmény volt a dolog, hogy semmi nem számított.
Amúgy egy függő alkat vagyok. Annyira rá tudok cuppani a dolgokra - hogy ott már köszönőviszonyba sincs a józan ész. Ezért aztán állandó harc nekem a mindenféle kontroll(tartása).
S akkor mindenen innen és túl megérkezett a - The Walking Dead.
Készhülyevagy - mondom nekie így egyszúszra. Na de ilyent, felnőtt ember, jószántából, neharagudj, segyáltalán.
Kezdődött előlről a cöcö, a fejingatás jobbra és balra, a mindenféle köcsögösködés - anélkül, hogy egyáltalán tudtam volna mi rejtőzködik a látszat alatt.
S akkor mindenféle házasságban vannak ilyen játékok.
- Ha te nekem eztet, én neked aztat...
S egyszer tartóztam egy eztettel, s mondja az ember, hogy tudom-e mi legyen az aztat?
A The Walking dead megnézése. Egész első évad. Nyelés nélkül, egy szívásra, egy torokra, aztán szuszoghatok.
Könnyes szemekkel szívtam le az első évadot. Hányinger, émelygés, mialófaszezmár érzés - na ezt magyarázzam ki anélkül, hogy bántanám, s ilyenek.
S akkor jött a második évad.
Ember, megérte.
Na de ilyen jó mozit - Izaura óta, Máricsurin át...
Szeressem film. Mert széjjelveti az esszes korlátot, ami emberileg bennünk van s megnyit egy olyan teret, amire csak a művészet képes. A divina-t.
Mondtam, hogy fizetett hírdetés volt :)
De fogadjunk, hogy bár egy előzetest benyelsz.
Még egyszer - első évad alighogy - utána mindenmennyiségben.
Ha megnézted írj vissza - egy fanklubot még esszehozhatunk.

1 megjegyzés:

  1. pontosan így vagyunk mi is - csak hát én, a feleség kattantam meg ... majd a férj ... és akkor rám szólt ... de hát én azt a részt nem is láttam ... ja mert csak egyedül rágtam magam át, mert azt mondtad téged nem érdekelnek a sorozatok - ... ja, kérlek, de akkor még nem tudtam, hogy ez jó!

    VálaszTörlés