2015. április 12., vasárnap

Néhány napig nem tartózkodtam itthon, s kihasználva az alkalmat, az internet-használatról is lemondtam. A munkám szervesen köt ehhez, de mint maganember, boldogan és felhőtlenül megvagyok nélküle is. Aki akar, elér anélkül is.
Hazajövet megbotránkozással tapasztaltam ezt is azt is.
Ami leginkább megdöbbentett a közelgő előválasztásokkal kapcsolatos közhangulat volt.
Ismerőseim oldalain láttam azt a hatalmas ellenérzést és dühöt, amit a Marosvásárhelyi EGYETLEN jelőlt váltott ki általam értelmesnek hitt és vélt emberekből. Valósággal toporzékolnak a kedélyek. Mindenki meg van győződve afelől, hogy vesztett űgy fele masírozunk ismételten - megannyi év után.
Egyetértek.
Sajnos, mélyégesen egyetértek.

Amikor néhány héttel ezelőtt első körben publikussá vált, hogy Peti András nem szeretne részt venni a polgármesteri szék fölötti harcban - első dolgom az volt, Kelemen Hunor szavait és sikeres buzdításait hallgatva, hogy körülnézzek, ki lehetne az-az ember, akit követne a magyarság és néhányan a román testvéreink közül, ha majd eljön a szavazás nagy és döntő napja.
És nem találtam senkit.

Andrást sokszor és sokan bírálták. Sajnálattal közel sem volt annyira hangos azon sokak szava, akiken ő csindaratta nélkül készségesen segített. Vagy ha nem is sikerült segítenie, de bár fogadott, meghallgatott és útbaigazított. Mert tette. Fáradhatatlanúl, éveken át, szeretettel, készséggel, hozzáértéssel, bátran menetelve előre, a közös űgy érdekében.

Soós úrról én sokat nem tudok. Elismeréssel nyiltakozom munkái eredményei felett. Becsületes, szerető apa, mély hozzáértéssel és munka iránti szenvedéllyel rendelkező fiatalember - akit azonban kevesek ismernek, vagy ismernek el.
Minekutána kirobbant a felekezete feletti vita és közvéleményileg mindez elmozdúlt visszafordítahatatlanul negatív irányba, esélyei számottevően csökkentek.
Lassan mindennél biztosabb: Marosvásárhelynek nem lesz magyar polgármestere.

De,
kérdezem én a hőbörgőket, mert vannak elegen: miért nem kerül ki közülünk, akik itthonmaradásunkkal feltettünk mindent egy lapra - egy közös lapra - egyetlen valamirevaló jelőlt, akit képes lenne úgy román mint magyar szavazó követni a végletekig? Mert vannak közülünk, vannak közöttünk olyanok, akiket követni lehetne.
Otthonról könnyű hőbörögni.
Otthonról egyszerű bírálgatni - akárkit is vallása, házassága, nemzetisége, múltja, jelene, jövője miatt.
De mi a helyzet velünk?
Tényleg odaáig süllyedtünk, hogy egy, egyetlen egy ember sincs közöttünk, akire felnézhetünk?
Mert ha mind elmentek és magunkra maradtunk, akkor barátaim, nagy itt a baj.
És ez nem az RMDSZ baja.
Hanem a mi bajunk.
Ez nem Sóos hibája, hanem a mi hibánk.
Ez nem Peti vétke, hanem a közösségé.

Úgyhogy ne nagyon mutogassunk ujjal.
A közösség feladata kitermelni önmagából olyan vezetőket, akiket követhet bármi áron.
Ha meg nincs ilyen, akkor a közösség beteg.
És csendben hagyja szépen magát vezettetni egy egészségesebb által, aki nem egyet, hanem egyszerre többet is képes megnevezni. Akikre nem csak ők, hanem közülünk is sokan megszavaznak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése