Volt egy futó képe a mai napnak, ami mindent vitt. Abban az egy szent pillanatban, abban a mozgó és mozgásában álló képben - benne volt a múlt, jelen, jövő. Nem egy emberé, hanem az egész emberiségé. Cél, feladat, dráma és felemelkedés, vagy elbukás. Mindig függően éppen attól, hogy ki mi mellett dönt.

Van ez a két gyerek. Barátok. Stan és Bran. Az egyik igazi macsó alkat, a szerepnek megfelelő alkattal, izomzattal, stílussal, hobbival, magatartással, viselkedéssel, fellépéssel. Míg a másik egy csupa nagymackó. Egy puha aranyzsák. Csupaszív, csupalélek, szolgálatkész, szeretetteljes, aranyos, segítőkész. Néha eldönti, hogy más akar lenni - hiszen éppen kamasz. Felpörög és lemegy diktátor parasztba - de aztán hamar kiesik a szerepéből és visszazökken abba, amibe beleszületett, belenőtt, beleszeretett, beleteremtődött.

A másikkal is gyakran előfordul, hogy lemegy maciba. Ilyenkor hozzá lehet bújni, meg lehet ölelgetni és szeretgetni - de ez rendszerint rövid ideig tart - hiszen hamar visszazökken abba a mácsóba, amit génjeiben hordoz. Tiprónak, bitorlónak, eltaposónak, elgázolónak született. Hogy lesz-e ereje, akar-e majd változtatni valaha ezen - nos azt nem tudhatom.

Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy lesznek nők, akik azt hiszik, hogy megváltoztathatják. És rá fog menni az életük.

Ezek a gyerkőcök húztak el előttünk ma.

Két lánnyal.

Mindkét lány a macsóért rajongott.

De csak egyik fiú szeretett igazán.

Önmagán túlmutatva.

Az, amelyiknek a szerelmét majd egyik sem viszonozza.

Ő lesz az, aki csalódik, akinek fájni fog, aki elesik és valahogy feltápászkodik majd.

Döntő lesz az a pillanat, amikor felemelkedik.

Döntő - abban amit érez, amire tekint, amilyen elhatározásra jut.

Ha majd bosszút akar - csak önmagán ejthet sebeket. És egész élete rá fog menni.

Ha meg nem - minden marad a régiben.

Szeret és sokára viszonzódik szeretete.

Ez a világ még mindig nem elég érett a szeretetre.

Még mindig a védelmet, a külső, nyers erőt, az oltalmat keressük a másikban.

Holott - abban az esetben ha a külső jegyek alapján hozunk döntést - éppen mi leszünk azok, akik védelemre és oltalomra szorulunk.

Ősrégi képlet ez már.

És semmi új a Nap alatt.

Melyik lánynak tetszik a szorongó szeplős, göndör kis vörös a hátsó padból - akinek nyolc év leforgása alatt soha a szavát sem lehet hallani. Vagy ki rajong a túlsúlyos matekzseniért az első padban - aki minden elméletnek még a tanár előtt birtokában van?

Hogy a húsz éves találkozón - befutottan, sikerekkel vonzóvá válnak, az szinte biztos. De kamaszként ők azok, akiket a legtöbb seb ér.

Micsoda fintora ez az életnek.

Micsoda fordított tanúlsága. 

Mintha mindenkit egyszerre kívánna oktatni a bemutatandó példa által.

A sikeres, mindenemegvan, tökéletes külsejű, nagyvagány gyerek - aki majd nem viszi semmire - szemben a lenézett, eltaposott, megalázott kismiskával - aki megmutatja milyen felemelkedni és győzedelmeskedni.

Ami a kivételt illeti? 

Mindig erősíti majd a szabályt...