Húsvéti locsolás - én így szeretlek...

A locsolás éppe olyan, mint a szex. Napokig készülődik rá az ember - tojást fest, takarít, süt, terít, szépít, alakít - kiöltözik, várakozik, izgatottan fel-alá totyog - hogy aztán megérkezzen a várva várt vendég és pár örömteli pillanatot követően távozzon.

A nagy szerelemben is így készülődik az ember. Gondosan szépítgeti magát, még nagyobb gondossággal kiválasztja a megfelelő ruhadarabot hezzá, kitakarítgatja a hajlatait és mindenféle Marianna-árkait, hogy aztán a nagy izgalmat követően végbemenjen a Nagy robbanás néhány örömteli pillanat alatt.

Na de a nagy élvezeteket - ahogy a szomorúságot sem - nem időben mérjük.

Várjuk a locsolókat.

Mi készen állunk - ami őket illeti, hol igen, hol nem.

Kiveszendőben a szokás.

Ahogy az igaz szerelem is.

Gyakoribb a másik kizsákmányolása - mint a közös öröm.

Az idősek panaszkodnak, hogy ez a generáció elveszítette a vedrek súlyának lényegét. Amikor azért jártak a fiúk, hogy soron kívül is megpillanthassák a drágát, hogy a vidrekből vizet merítsenek harmatos testére és az átnedvesedett ruhadarabokon túl megpillantsák az ébredő bimbók semmihez sem fogható szépségét.

Ma már csak Mammon győzedelmeskedik.

Pinával tele az árok is. Akkor látják, amikor akarják. Na meg persze amikor nagyon nem.

A gyerekek a pénzért járnak.

Régebben is kaptak - csak akkor lejenként gyűjtötték össze azt, amit ma már darabosban mérnek rájuk.

Akkor a szerelem sem volt pénzért. Felelősségért adták.

A szülő dolga mindezt elboronálni.

Hogy mi miért van.

A szerelemben mi a szép - s a pénzben mi a jó. Na meg a nem jókról is beszélni kell. Arról sem szabad hallgatni. Mert minden dolognak és történésnek két egyenlő oldala van. Egyiknek sem szabad túlsúlyban kerülnie. Mert esszebonyolítja a szálakat.

Ami meg szép - nem szabad veszni hagyni.

Igen - kényelmetlen vagy nem - ez a családok életében a Nyílt Nap. Amikor büntetlenül ki be járhatunk egymás intim szférájában - közösen téve a nagy családi tűzhelyre.

Bepillantást nyerhetünk abba, aki és ami a másik valójában. Láthatjuk otthonát, vendégszeretetét, szüleit, családját. Őt magát.

Élni kell a nyílt napok lehetőségével.

Élni kell a szívünk-lelkünk ünneplőbe öltöztetésének esélyével.

Hogy én - levéve a megszokottat és ünneplőbe öltöztetve testemet-lelkemet - megkereslek téged - aki hozzám hasonló módon ünneplőbe öltöztetvén magadat - nyitsz felém.

Mindegy, hogy mi vezet el hozzám - pénz vagy szerelem - a második szintet már közösen határozzuk meg.