Senki előtt nem titok - fulladozik Marosvásárhely.

A rendszerváltást követően megvoltak a megfelelő emberek - a legények a Gáton, akik mindent kockára téve, mélyen hittek a magyar közösség jövőjének harcában és Mindent, mondom Mindent megtettek annak érdekében, hogy csatáik mindegyike győztes kimenetelű legyen.

Ördöggel élsz, ördöggé válsz - ez a kijelentés nem csak a házasságra érvényes, hanem örökérvényű - és éppen így a politikai életre is könnyedén ráhúzható minden mélyebb magyarázat melléklete hián.

Ami Bukarestben történik, Bukarestben marad...

Mi sem tettünk volna másként - csak hozzájuk hasonló, vagy talán még alantasabb módon. Mert tanult, köztiszteletben álló, jó modorú, elvekkel felvértezett szakemberek voltak akik akkor harcba indultak.

Ma már sajnos nem csak ilyenek harcolnak, vagy vezetik a hadsereget az ellenséggel való összeütközésben. És emiatt is egyre több a bukta. Mert szerencsejátékosnak is születni kell. Akárki nem lesz azzá.

Míg az évekkel ezelőtti harcokat többgenerációs értelmiségiek, a városok krémjei vezették - ma már bárkiből lehet Frundagyörgy vagy Markóbéla.

Itt nem azon van a hangsúly, hogy mivé lettek - vagy nem lettek, hanem a neveltetésen, elveken, intelligencián, modoron, szabályok betartásán, keretekkel való bánásmódon és egyéb ehhez hasonló finomságokon.

Én csak annyit tudok, hogy minden területnek megvan a maga játszmája - amelyben vagy amely által megpróbálunk közösen (résztvevők) alakítgatni a szabályokon - elsősorban értelmezéssel, annak érdekében, hogy meglegyen a win-win szitu, azaz, hogy mindenki jóljárjon. 

És ebbe a kompromisszumhozási döntéshelyzetbe előbb utóbb mindenki belekerül - még az is, aki kizártnak tartja.

A rendszerváltás első tíz évét követően - az akkori bölcsek azt mondták - hagyni kell hatalmon a tapasztaltakat, akik eddig a vályú körül ólálkodtak. Egyrészt, mert tapasztalatra tettek szert, utakat törtek be, másrészt mert nem fognak annyit lopni, mint az újonnan jöttek, akiknek üres a zsebük és a hasuk.

Mert előbb utóbb mindenkinek enyves lesz a keze. S ha nem a keze, hát a lelke - mert a háborúban sem minden fehér meg fekete, nem beszélve arról, hogy háborúban és szerelemben mindent lehet. Árnyalatok vannak - amit annyiféle színűnek látunk, ahányféle szögből elemezzük.

Felajánlották nekem is, hogy vegyek részt népem megmentésének stratégiájában.

Már akkor tudtam, hogy nem vagyok egy frundagyörgy.

Mondtam - meglepődtek.

Ez ma már nem jelent senkinél gondot  állították.

Én azonban tudom, hogy vezetőnek születni kell. Hogy aztán jó vagy rossz vezető válik-e belőled, azt a döntéseid egymásutánisága fogja meghatározni.

Mert minden rossz vezetőnek voltak és lesznek jó döntései, ahogy minden jó vezetőnek lesznek olyan döntések a birtokában, amit nem ép ésszel, vagy tiszta lélekkel hozott meg.

Nem születtem vezetőnek. Ismerem a jó vezetői kvalitásokat.

És ilyent nem láttam azok között - csak elenyészően keveset - akik szerettek volna egyet kavarni a magyarság vagy flekkenfalva szarán.

A jó vezető ugyanis - erős, gerinces, követhető, vakmerő, bátor, okos, intelligens, megnyerő, karizmatikus, nyugodt, megnyugtató, széles látókörű, pontos, tájékozott, szimpatikus, tárgyalóképes, kiemelkedő.

Vannak-e ilyen vagy ehhez hasonló jelöltjeink?

Legyen az román vagy magyar? Mert ezen a szinten már nem etnikai szavazatokról beszélünk. Mert ez egy krízishelyzet.

Amíg nincsenek vagy nem születnek - úgy vagyunk járva, mint a zsidó nép. Csak reménykedünk benne, hogy születik majd egy Mózes, aki Áronnal az oldalán - kihozz bennünket a népünket kizsákmányoló Egyiptom földjéről - tíz csapás árán, vagy sem.