Ugyebár keményen sportolnak a gyerekek. Ami azt jelenti, hogy nem csak edzésekre járnak el, hanem minden egyes élethelyzetben felfedezik a sportot.

Én magam is sportoltam. Ami soha nem ment a tanulás róvására. Sőt - hajtott, hogy minden dolgomban jeleskedjem, mert célom volt, megérte hajtani.

Szülőként azonban többször kapom azon magam, hogy lelkiismeretfurdalásom van. Ez már nem csak sportoljunk az egészségért, sportoljunk a jó közérzetért, a mozgás öröméért, hanem valódi, igazi szenvedély.

Iskolából haza, tanulás a lehető legrövidebb idő alatt lezavarva, annak érdekében, hogy minél több időt tudjanak göriben, koriban tölteni. A hétvégék, ha szezon - ugyebár szintén ezzel telnek el. Ha nem meccs van, akkor minim két kiadós edzés hétvégére is befűszerez minden bizonnyal. Imádják. Ha nem tennék, én magam sem venném a fáradtságot, hogy nőveljem a bicepszem és tricepszem - s még ki tudja milyen izomcsoportjaim tömegét. Mert a táskák cipelése óta olyan hátam lett, mint egy reptér. A kézerőmmel lassan pénzt is kereshetnék - ja és végre van egy olyan éles eszköz a kezemben, amivel nevelni lehet.

Nincs tanulás - nincs edzés - jelentem ki szenvtelen arccal, mire a házifeladatok varázsütésre fejeződnek be mintegy maguktól.

Hetente azért igyekszem rákérdezni a tanítókra, hogy nem-e mutatnak a gyermekek visszaesést a sok siettetett házizás miatt? Mire jön a megnyugtató válasz, hogy nem - éppen ellenkezőleg.

Valamiért úgy él a fejünkben a sport - mint a tanlás ellentéte.

Aki sportol, az nem tanul.

Ezzel szemben a realítás mást mutat.

Rengeteg kiváló, kiemelkedő sportoló tett le szakmai szinten is az asztalra maradandó dolgokat.

Sokszor nézem a gyerekeimet öltözőhelyzetben, sportolás közben és igyekszem előrevetíteni az előttük álló életet.

Boldogok tudnának-e lenni ezt az életformát élve?

Mi van utána?

Romániában rengeteg a csalódott, rendszer által megtört és megalázott sportoló. Aki igazi, komoly hírnevet szerzett az országának és nem, hogy pénzbeli jutalomban nem részesült - ott teng az éhkop küszöbén - hanem szakmailag is a sánc szélére került, miután visszavonult. Akinek kisebb szerencséje volt - kapcsolatrendszerének köszönhetően el tudott helyezkedni iparosként, de akinek a keze nem állt a munkára - bizony a semmivel maradt.

Tehát világos, hogy kell az a valami. Az a plusz, amit a tanulás és más területen való jeleskedés is biztosít.

Mert ahhoz, hogy ma megélj - egyszerre kell mindennek lenned. (Annának szoktuk mondani meccs előtt viccesen - verekedj, hokizz, üss golt, mosolyogj, nézz a kamerába és ints - de mindeközben vigyázz arra, hogy a hajad is szép legyen a sisak alatt...)

És mindenben a legjobbnak.

Pontosan ezt a görcsös, merev, stresszteljes bizonyítást hagyják maguk mögött a gyerekek a sport adta szabadságban.

És ha ezt a belső szabadságot, lezserséget az életük más területére is képesek lesznek átvinni - csak aduász lehet a kezükben.