Panni elvesztette a fonalat.
Multinál dolgozott évek óta.
A férje szép és sikeres karriernek örvendett.
Házat akart, házat vettek.
Kertet akart. Kertjük lett.
Ki akarta cserélni az autóját. Kicserélték.
Nyaralni akart egzotikus helyeken. Nyaraltak.
Üresnek érezte a kapcsolatukat és az életét. Gyermeket csináltak.
Először egyet, majd ízibe még egyet.
Unatkozott mellettük. Odaálltak a nagyszülők.
Besegítettek, hogy visszamehessen dolgozni. Visszament.
Aznap reggel, Karácsony előtt másfél héttel úgy szállt ki az autóból, mint egy agyhalott.
De Panninak nem az agyával volt baj, hanem a lelkével.
Azzal a lélekkel, amely mindent kapott.
Olyan volt, mint egy elkényeztetett, betelni képtelen gyermek.
Akarom, most azonnal - tessék - ment az adogatás az Élet és Panni között.
Minél többet kért és kapott, annál üresebb lett.
Egyszer ő maga, majd az élete, végül a szerepei.
Kifogyott belőlük.
Aztán már kérni sem tudott.
Ott feszengett, nézelődött, hogy mije hiányozhat? Mi lenne ami betölthetné, de semmi nem volt, amire vágyhatott volna.
- Amikor az ember eljut arra a pontra, hogy semmire sem vágyik, halott. - gondolta Panni, aki egész életében vágyott és kapott.
Életében először arra vágyott, hogy valami baj érje. Valami, amiért küzdeni kelljen. Ne a gyermekeivel, hanem vele, vagy velük. Amiért ő tud harcolni, amit ő tud kivédeni, amiért neki kell tennie.
Mondjuk egy betegséget - de ne legyen rák, mert az kétélű, vagy egy szeretőt - de ne legyen túl fiatal, kedves és szép, mert a mérleg lehet nem az ő felére fog elbillenni, vagy valami munkahelyi gikszert - például, hogy dobják ki, mint a kutyát, hogy kelljen keresgélnie, újradefiniálnia önmagát. Igen. Ez jó lenne. Ez a legbiztonságosabb, hiszen nem eshet senkinek bántódása.
Másnap beadta a felmondását.
Ukmukfuk
Magyarázat nélkül. Összepakolt és lelépett.
A fa alatt két boríték lapult többek között. Egyiket magának, másikat a férjének címezte.
A férje borítékában az azonnali hatállyal felbontott munkaszerződése volt.
Míg a sajátjában az új képzések ajánlatai, ami közül választani fog. Mert ez volt a terve. Megkeresni önmagát.
Amerikából jöttem, mesterségem címere...
Amíg elégedetten lapozgatta a képzés ajánlót, a gyermekei nyújtogatták feléje ragacsos kis kezüket, de nem érték el.
Panni messze volt tőlük is és magától is.
A férje is kért valamit az angyaltól.
Ő Pannit szerette volna megtalálni. Pannit, az anyát, a feleséget, a szeretőt, a barátot - akit valahol útközben elhagyott.
Mert minden életnek van valami vesztesége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése