Legalább öt pár pizsamám és ugyanennyi hálóingem van.
Az éjjel amikor meztelenül álldogálok a tripla ajtós szekrényem előtt, amiben nem mellesleg egyetlen gönc sincs, csak az ajtókat kell lábbal becsukni és pár percig tartani, amíg egészen biztosan minden a helyén marad - egyet sem találok.
Ok, kettő a szennyesben, de hol lehet a többi? - teszem fel a költői kérdést, amire most a szekrény csakazért sem fog normális választ adni.
Ordítozik a vágytól, hogy kiokádjon magából egy-két-hét cuccot.
Ugyanis jelen pillanatban túl van terhelve.
Vannak olyan ruhaoszlopaim - amelyek arra kellenek, ha meghíznék, vannak olyanok, amelyek akkor fognak életbe lépni ha egy keveset fogyok és olyan is van, amit akkor fogok elővenni, ha legalább tíz kiló lemegy.
És akkor vannak a téli, nyári, tavaszi és őszi oszlopok.
Amit ritkán veszek fel.
Amit kaptam, s időnként fel kellene venni, de nem kedvencem.
És amit állandóan hordok - ez kábé a legelső oszlop negyede.
A kabátok sincsenek jobb helyzetben.
Vannak tavaszi, őszi, átmeneti, téli világos, téli erős színű és téli sötét. Füss és szövet. Rövid és hosszú kabátok agyonterhelt vállfája.
Vannak koktél és estélyi ruhák.
Van a szőttes vállfája.
Vannak blézerek és zakós vállfák.
Vannak rövid és hosszabb szoknyák.
Aztán kosztümök. Külön a nadrág és külön a szoknya. Na meg a hozzá illő ingek.
Amiket persze soha nem hordok, de ecce se kell, akkor is legyen.
És leghátul vannak azok az oszlopok, ahol ha adott esetben visszafejlődnék gyermekbe, mint Benjamin Button, akkor is legyen mint felvegyek.
A cipős, sálas, sapkás, síkosztümös és kesztyűs részről nem beszélek. Mert ott én sem tudom rendesen mi is van. Az az egész napot igénybe vevő részleg.
Borzalom, amikor az ember nincs mit magára vegyen!
Mert ahogy említettem, a legelső oszlop negyede van forgalomban.
Mi szinte soha nem veszekszünk, de amikor a múltkor éppen lábbal és fél vállal tartom a szekrényajtókat, s erre azt mondja az uram, hogy az ötvenes évek hippi divatdarabjait jó lenne kidobni, kitört a világháború.
Virágos ingek, szoknyák, trapézszárú gatyák és ujjú ingek maradnak!
Múltkor olvastam az újságban, hogy nyáron újra megszervezik Woodstockot.
Hát hülye lennék pont most megválni tőlük, amikor valuta!
Jó, akkor amit nem használsz.
- Mit nem használok? - mondom. Minden kell! Ma-holnap végre lefogyok, egy göncöm sincs. Vagy vacakol a hormonháztartásom, nyakamon a menópauza - meghízom, megint nem lesz mit felvegyek. Én így tartom szinten a súlyomat.
Ha kidobnám, biztosan tudom, azonnal lefonnyadnék vagy felfújódnék.
A plusz és mínusz kilók mint egy szörnyeteg állnak az ajtó mögött.
Egy percig ne figyeljé, s máris behálóznak.
Kell még néhány szekrény. Megvan az ajándék - mondom. Úgysem tudtad mire költs.
Így maradunk békében.
Az ötvenes évek, a gyűjteményem és én. Akinek egy gönce sincs, mit magára vegyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése