Hóseső, szánút, jókívánságok

Egyszerű hétvégének indul.
Jelszava, fő az egészség, a többi telik.
Nem logisztikázzuk túl a dolgot, mert a mentális egészségünk a tét.
Lépésenként haladunk. Így a legtanácsosabb.
Amióta a fejünkre nőtt az élet, lépés mentén haladunk mindennel.
A gyerekeknek is ugyanezt tanácsolom:
- ne egyszerre mindent. annyira soha nincs erő. minden napnak megvan a maga feladatköre, a maga energiáival. Ha egyszerre akarod feltérképezni és beosztani a teendőidet, beleroskadsz. ma a maival, holnap a holnapival. és minden teendő után egy pipa - a szó szoros és átvitt értelmében
Ott vigyorgok boldogan a félig elszívott cigivel a kezemben, hogy egy dolgot az ezerből mégiscsak sikerült kipipálnom. Aztán azonnal iszom rá egy korty hideg kávét direkt a ráncaim ellen.
A pénteket a csomagolásnak szánom, de mivel a dolog a száradó ruhák szimfóniájában törpül el, este tíz fele elvetem. Marad reggelre - csatakiáltással.
Kiteszem száradni a korikat, kesztyűket, hogy másnap kelleni fog a mérkőzésre. Reggel első dolgom, még a bugyik előtt, ennek a pakknak az előkészítése. A legfontosabb csomag mellé helyezem, hogy véletlenül se maradjon otthon.
A megegyezett órában sikerül elindulni.
Hiányérzetem van.
Többször futtatom végig fejben a pakkokat, elméletileg mindennek meg kellene lennie.
Az út karácsonyi. Szánoknak tökéletes, utazóknak, időre odaérkezni vágyóknak kevésbé.
Kegyelem taknyán csúszkálunk el a célig.
Természetesen ott kiderül, hogy a korik és kesztyűk otthon maradtak.
Egyszerre egy dologra koncentrálunk! Ez a szabály.
Most például arra az őrületre, hogy a két legfontosabb eszköz otthon van.
Nem zökkenőmentesen, de segítséggel, aránylag hamar megoldódik minden.
Ha Csíkszeredába nem sikerül a rendelkezésedre álló 25 perc alatt korit és kesztyűket szerezned, akkor sehol.
Hazafele számottevően nagyobb a hó.
Alig van befolyásunk a hazaérkezés kontroll alatt tartására.
- de, minden a hokiért! - gondolja együtt a család.
Másnap rájátszás van.
A magyar-román viszony nem lett mélyebb vagy szeretetteljesebb - legfennebb őszintébb.
A gyerekek nem verekednek, mert szabálytalan, de egy-egy burkolt kellemes karácsony elhangzik a korong kergetése közben.
Megtudjuk a hóseső jelentését. Ez az, ami hull Szeredába. Se nem hó, se nem eső - ami ha megfagy, egyből tudni fogod a jelentését.
Közben a mérkőzés a végéhez közeledik.
A gyermekek ölelkezve búcsúzkodnak - rosszakarók szerint ez már verekedés - belső berkekben tiszta, ünnepi ölelkezés van napirenden.
Mindenki boldog.
Kezdődhet a sisonka, hazafele.
Az ütő nagyjából akkor áll meg bennem, amikor hazaérve, hosszú órás utazásokon túl, egy fárasztó mérkőzésen túl, rögtön tanulás után - a gyermek megszólal:
- légyszí, légyszí anya, nem viszel ki korizni?
Dehát két napja egyebet sem csinálsz. Korizol.
- anya, te nem érted! az munka, ez meg élvezet.
Estig korizik, ma reggel felkelés után megesket - délután is kiviszem.
És hétvége újabb mérkőzés, a készülődés helyett, mert mi már rég tudjuk, a Jézuska nem vécézni jár hozzánk - a szívünk állapota fontos.
És mi tarthatná jobb karban, mint a nagy közös utazások - jégpályáktól-jégpályákig?