Falun nőtt fel.

Tyúkok, disznók, kakasok, tehenek és lovak között.

Szeretetben vagy nem, nem tudja. Felnőtt.

Aztán beköltözött a városba.

Kilencedikes volt.

Egy világ tárult fel előtte.

A szobatársai mondták, hogy illene szőrt szedetnie, meg a szemöldöke sem ok, aztán a bajuszát is kirántották. Majd először szülinapján vitték el manikűröshöz.

Mint aki hazaérkezett.

Csecse-becse, könnyed társalgás, amelyben csak ő volt feszélyezett.

Nagyvárosi nő akart lenni.

Aki bárkivel, bármiről könnyen elcseveg.

Elvitték vásárolni.

Ruhatára lett, élénk és sötétebb színekkel, a kötelező fekete koktélruhával, harisnyákkal minden színben, kiegészítőkkel, sálakkal.

Eljárt szórakozni.

Megtanult véleményt formálni.

És talált egy fiatalembert.

Akinek soha nem mesélt a tyúkokról, disznókról, kakasokról, tehenekről és lovakról.

Az új önmagát adta el.

Aki könnyed, bájos, divatos, nőies, diétázik, kozmetikushoz és mani-pedibe jár, van saját fodrásza és hetente csajos napja.

A fiatalember ráharapott.

Pont ilyen nőt keresett.

Azt nem tudta miért, de ezt diktálta a trend.

A barátai is ilyeneket tartottak.

Lazán jártak három évet, majd jött az esküvő - tyúkokkal, disznókkal, s mindennel ami a csomaghoz tartozott. Kicsit meglepő volt a gyökér, de nem visszataszító.

Falura nem jártak haza.

Az nem volt trend.

Trend volt a gyermekkorban elmulasztott nyaralások bepótlása év közben.

Az állandó elfoglaltság. A kliensek sűrű beosztása, akiknek a nyaralásokról és újabb tervekről lehetett mesélni.

Kicsit üres volt az egész történet, de nem volt divat a telítettség állapota.

Mindenből minimál.

Ételből, lelkiekből, egymás társaságában töltött időből. Gyerekekből. Szülőkből.

A gyerekek nőttek.

Hamar önállósodtak, mert nem volt más választási lehetőségük.

A nagyszülők falun, ők a városban. Ha nem nyaraltak, estig dolgoztak, hogy majd nyaralni tudjanak télen, tavasszal, nyáron és ősszel. 

Amíg a gyerekek ettek, őt edzeni jártak munkaidő után.

Ez folyamatos konfliktus forrás volt.

Duci gyerekek és feszes szülők párbaja.

Ne egyél, mit eszel, miért eszel, mozogj, menj gyalog, tornázzál, ne nassolj, húzd be a hasad, megint kihíztad a nadrágod, mileszígyaztánveledfiam?

Egyre kevesebb kép készült a családról.

Egyre több az instára és a fbre a sportteremből, az edzőcipőről, az új mezről, az új ketodiétáról, a legvagányabb csajosnapról és a legutolsó buliból.

A gyerekek egyiken se.

Vállalhatatlan volt az ellentét.

Fit szülők és eltunyult gyerekek között.

Nem tudott a gyermekekre nézni úgy, hogy ne akadjon meg a szeme a hurkákon és rendellenségeken.

Nem mint anya, hanem mint külső szemlélő nézte a gyerekeit.

Büszke volt rá.

Nem elfogult, mint más, mint legtöbb kliense meg barátnője.

Ő pontosan látja, hol van elásva a kutya.

A lánya másodikban már nagyobb nadrágot hordott, mint ő.

Borzasztó, fújtatott magában.

Egyszer a tévében egy cseszetlen nő, nagy tokával azt mondta, hogy a szülői hozzáállással van baj. Az egyre kevesebb együtt töltött idővel, a folyamatos rohangálással, a vakációs együttlétekkel, amik miatt a hétköznapokra nem jut szülői jelenlét. És életmódváltást ajánlott.

Micsoda hülye - mondogatta a barátnőinek.

Egyszer a saját elhízott seggével kéne foglalkozzon az ilyen, s nem más életének a kielemzésével.

Mi maximálisan megadunk mindent a gyermekeknek.

Felelősségre tanítjuk. Megmutatjuk a világot. Esélyeket biztosítunk. Ennél több mi kell?

Bezzeg én...

Bezzeg mi...

Aztán már nem volt idő foglalkozni ezzel sem.

Jött a tél. Újabb síszezon - nemisemberakinemsízik - újabb feldolgozandó téma a szalonban:

- ti hova mentek az idén?