A nyaralás szóba sem jöhetett.
Első években a fészek rakás miatt, aztán viszonozni kellett az esküvői meghívásokat, majd úgy döntöttek, hogy bevállalják a gyerekeket és végül minden évben volt valami sokkal fontosabb, amire kellett a pénz.
Szégyen ide vagy oda - a gyerekek nem igazán hagyták el a megyét.
De boldogok voltak és kiegyensúlyozottak. És ez többet jelentett mindennél.
Addig a nyárig.
Az első iskolai vakáció végén ugyanis az ikreket, mindenki mással együtt a tanító néni felállította, hogy beszámoljanak a nyarukról.
A sok egzotikus üdülőhely mellett a nagymama hűvös kertje eltörpült.
Az ikrek sírva jöttek haza. El sem tudták rendesen mondani, mi a baj. Estébe hajlott, mire anya nagy nehezen kivájta belőlük.
Nyilvánvalóvá vált, hogy következő évben, mire a kisebb is iskoláskorú lesz, kénytelenek lesznek elmenni nyaralni. Ha nem, a gyermekek isszák meg a levét.
Apa mint mindig, mindent - ezt is szervezni kezdte jó idejében.
A helyszín kiválasztásától kezdődően, az útvonalon át, el egészen a programokig mindent betáblázott.
Egy dolgot nem lehetett táblázatba erőszakolni: az életet.
A nyaralás előtti héten hazamentek meglátogatni a szülőket.
Míg a felnőttek bent beszélgettek, eleredt az eső.
Észre sem vették.
A kertben sárral dobálózó és pocsolyákban ugrabugráló gyerekek csuromvizesen kerültek elő.
Az indulásra mindhárom belázasodott.
A gyógyszereknek, kúpoknak, csillapítóknak és gyomorvédőknek új és új helyre volt szükség. Apa ezzel sem számolt.
A kicsi végigfosta az utat. Pelenka is kellett. Ez pedig nem volt benne a költségvetésben, hiszen évekkel ezelőtt leszoktak róla.
Az érkezés idejére nem számoltak a hideggel és erős széllel, ami élvezhetetlenné tette a partot.
Apa arra sem gondolt, hogy a szobában fogják végiggubbasztani az öt napot, egymás idegeire menve a helyszűke miatt.
Azt beszélik, az első nyaralás meghatározó.
Nem tudni.
De Izus, a legkisebb gyerek, a nyaralás után hetekkel, amikor már teljesen rendben volt, a vacsora asztalnál kijelentette
- többé soha! Ha kell, kitaláljuk, hogy hol voltunk az idén. A nagymama kertjében sokkal jobb. Ott nem ideges apa a pénz miatt, anya apa miatt és mindenki a másik miatt. Ott mindenkinek helye van. Ami lehet, hogy sáros, de legalább a miénk.
A család egyetértésben bólogatott.
Apa meg fejben el is tervezte a vacsora végéig, hogy hova is mennének jövőre, ha engednének a nyomásnak. Azt azonban, már ő is tudta, hogy egyhamar nem fognak.
Van egy kis idejük addig, amíg a gyerekek instázni nem kezdenek.
Addig még akár a photoshopban is ász lehet.
Végül is, semmi sem kizárt. Főleg az nem, ami ingyen van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése