megfizethetetlen

Zajosan vásárol. Nem bízik - még nem tudni magában vagy másokban.

Válogat, körbeforgat, betesz, kivesz, visszatesz.

Közben hangokat ad ki - ciccent, cöcög, sóhajt és morog.

Végigszaladom az üzletet, s szinte egyszerre érünk a pénztárhoz.

Előreengedem, mint aki mélyen bent, kalandot sejt.

Nem is csalódom.

Felteszi a dolgait a szalagra, közben a mögötte állókkal visszaküld hol egy ezt, hol egy azt.

Olyan természetességgel, hogy senki sem mer ellentmondani.

Megkönnyebbülve nézem fogyóban lévő termékeit. Ha így folytatja, alig marad olyan, amit meg is vásárolna.

A hölgy elkezdi számlázni a dolgait.

Semmit sem hagy szó nélkül.

Ez mennyi?

Az mennyi?

A felére csappant termékek maradék felét is visszautasítja.

- Maguk meg vannak bolondulva! - kiáltja. Állandóan csak spekulálnak! Az ember bejön nagy gyanútlan, s kilopják a szemit is. Mire kér maga tőlem ötszáz lejt (ötven)? Hásze alig vettem valamit. Mondom, hogy spekulál... De velem nem megy!

A mögötte felgyűlt sor lassan átsorol a másik pénztárhoz.

Bezárják mögötte a kasszát, és hárman győzködik, hogy senki sem akarja meglopni.

Nem hisz nekik.

Gyanúsan nézi hol a termékeket, hol az árakat, hol az alkalmazottakat.

A feszültséget vágni lehet.

Cirka félórás procedúrát követően - illedelmesen kitessékelik.

Kiabálva megy el. Mint aki egyedül a saját igaza nyugalmában lel biztonságra.

A hatalmas táskában, a közel húsz összeválogatott termékből, három marad.

Egy-egy nyalánkság a két unokának és egy csomag szivar, hogy kifüstölhesse csalódottságát.

Amit csak az unokák elégedett cuppogása képes átírni. És az, megfizethetetlen.