2013. október 31., csütörtök

Az egyik legvitatottabb és legtisztázatlanabb része a Szentírásnak véleményem szerint a Jelenések könyve. Ennek ellenére mégis vannak olyan szekták, akik direkt erre építenek. Kihasználva az emberek ősfélelmeit és információhiányát.
Félelemből ugyanis készen állunk elkövetni életünk legnagyobb baklövéseit. És mennyi félelem rettegtet életük során...
Kár, hogy ezzel szemben nem mindig vonjuk le a megfelelő következtetéseket és besétálunk az általunk ásott gödrökbe több ízben is.

Az ítélet napjától, a világvégének tényétől először gyermekként sokkoltam be és évekig tartott.
Hazafele menet a színházból édesanyám beszélgetett erről a barátnőjével. Fogalmam sincs mennyit foghattam abból ami elhangzott. De a lényeg megvolt. Hogy eljön majd egy olyan nap, amikor egy csapásra, anélkül, hogy befolyásolhatnám az eseményeket - elveszíthetek mindent, ami addig számomra fontos volt.
Akkor kezdett el mélyen foglalkoztatni a halál ténye.
Nem tudtam, hogy minden egyes komolyan gondolt tevékenységbe, életciklusba, történésbe, szerelembe, kapcsolatba bele kell halni, annak érdekében, hogy az új kezdetét tudja venni. Szárba tudjon szökkeni és túl tudja élni az elejébe kerülő viszontagságokat.

Kicsi Balázs fél éve állított haza ezzel.
Vádaskodott.
Hogy mondhattam volna egy-két szót a Pokol tűzéről...
Öntötte magából amit felszedett - utolsó ítélet, bűnösök, jók, rosszak, öröklét, halál, paradicsom....
Mondom hótehó gyermek. Mi ez?
Hát hallotta és megijedt. Mert akkor most ő rossz vagy jó?
Azóta sokat dolgoztunk a dolgon.
Én is magamban, hogy élet fakadjon belőle.
Nem szeretem ha a gyerekek többet és mást tudnak az Istenről, mint ami: SZERETET. Ennyi. Nincsenek rabláncok, jók és rosszak, ítélet és tűz - egy van: határtalan szeretet.

Ma közben bővűltek az ismereteim a dolgot illetően.
A tegnapi Ábrahámi alkudozást Istentjátszás követte.
Döntéseket kellett hozni arról, hogy ki mennyire szorul rá erre vagy arra. Mennyire van elviselhetetlen és kibírhatatlan élethelyzetben, mennyire érdemel meg ezt vagy azt és ha mégis inkább milyen támogatást.
Rettenetes dolog emberek bőrébe bújni.
Élni, cselekedni, örülni, rettegni, félni, tévedni és továbblépni helyettük vagy az ő fejükkel.
Lehetetlen.
És ha Isten erre képes, csakis a szeretet árán.
Mert ember nem.
Ember nem képes ilyen fokú szeretetre.

A mai nap után majd módosúl mindaz amit a gyermekek kérdéseire válaszolni fogok.
Ugyanis az ítélet nem egészen az a fogalom Isteni megközelítésben, mint amit mi ismerünk emberi szűkös mércénkel.
Az ővé szeretetre épül és csakis arra.
Azáltal ismer és fogadja el belőlem amit megmutatni képes vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése