Meséli nekem ma Csabaattila, aki tulajdonképpen Attilacsaba, hogy ő fogyatékkal élő személyként négyféle hozzáállást tud beazonosítani a sérültek és egészségesek viszonyában.
Az első a közömbösség, a második a sajnálat, a harmadik a vad agresszív, alaptalan előítélet, címkézés és az utolsó, a fehér holló - az igazi érdeklődés.
A rácsodálkozás.
A ki az-az ember a külső jegyek, a korlátok mögött?

Elgondolkodom.
Igaza van.
Egyben azonban nem értünk egyet.
Ő váltig állítja, hogy az előítéletekkel, a címkézéssel és agresszívitással nincs mit kezdeni.
Míg én untig kötöm az ebet a karóhoz, hogy a közömbösséggel nem lehet együtt élni.

Közben meg keveset vitázunk a sajnálat felett is.
A sajnálat ugyanis kegyetlen.
Mert a sajnálat rombol, öl, nyomorba dönt és immobilizál, mint Harry Potter varázspálcája.

Jönnek a gyerekek, mennek a gyerekek. Közben meg nyomokat hagynak maguk után.
Visznek is bőséggel.
Itt van rögtön az a fiatal már egyáltalán nem gyerek, aki meglepő érzékenységgel kezeli a rendelkezésére bocsátott eszközöket.
A vakbottal kitapogatja az egyenlőtlenséget vagy az odaszáradt rágógumit a padlón, amit én szabad szemmel már észre sem veszek, a kerekesszékkel valósággal száguldozik. Nincs benne tartás vagy félelem. Számára minden eszköz, amit betör, használ, magáévá tesz. Illatokat és ízeket játszva azonosít. Hangok segítségével tájékozódik, könnyedén jelel és Braille betűket formál - majd, mint a táltos bekötött szemmel olyan ház-kutya rajzot kanyarít, hogy tömegesen esünk hanyatt előtte.
Nem a tálentumai meglepőek, hanem a benne lévő lazaság és szerénység.
Ő nem tudja hogy hihetetlenül teljesít.
Ő van.

Közben meg a beszélgetés a segítőkutyusokra és képzésükre terelődik.
Történetekre, kutyákra és emberekre.
A fiatal nőre, aki pár esztendő leforgása alatt elvesztette emberileg mindenét - de méltósága királyi. A semmiből építkezett újra és mindene lett.
Miközben nem lát és néhány éve kerekesszékkel közlekedik - aktív, táncol, fellép, társasági életet él, tanúl, dolgozik, utazik és mellesleg csinos, gyönyörű és sikeres.

Öröm, tisztelet és szégyen van bennem.
Arra gondolok, hogy ezt, ezeket mindenkinek látnia kellene.
Azoknak is akik közömbösek, azoknak is akik sajnálkoznak, ahogyan mutatnám a címkézőknek és érdeklődőknek egyaránt.