2013. október 16., szerda

ÉLET?

Ma bejött egy férfi.
Mozgássérült, beteges, pontosan már betegségei számát sem tartja nyilván.
Bajban vannak - meséli.
Kis idő múlva körvonalazódik a Baj.

Gyermekkora:
alkoholista család.
Apja szünet nélkül ivott.
Főzte és vedelte az alkoholt.
Anyja egy ideig küzdött, majd stratégiát váltott és a veszekedések helyett inkább vele tartott.
Testvérei ittak.
Ő nem.
Ő beteg volt.
Talán ha nem ő is ivott volna, de így még a szagától is rosszúllét környékezte.

Felnőttként a Gostatban dolgozott.
Kérdezi emlékszem-e a Gostátra.
Mondom természetesen, akkoriban a Gostát egy fogalom volt.
Felesége mindössze négy osztályt végzett el. Írni, olvasni nem tudott.
Szűlt neki két gyermeket, akiket otthon nevelt, nem dolgozott.
Mindkét gyerek betegen született.
A lánya súlyos csontritkulással, ami el is vitte 17ik életévében.
A fia meg gyermekkorában epilepsziás lett. Rohamai annyira súlyosak, hogy csak a házban képes közelekedni.

Lánya halálának ténye még jobban megbetegítette őket.
Ő képtelenné vált a további munkára.
Felesége teljesen magába zárkózott.
Fia ki sem mozdul otthonukból.

Innen kezdve az Élet számára egy kínszenvedés lett.
Begyepesedett, mozdíthatatlan téveszmékkel, félelmekkel, ellenségekkel, kizsákmányolókkal és rablókkal - amelyben ők csak áldozatok lehetnek.

Az Életen gondolkodtam el mélységesen.
Az ők életükön.
Hogy lehetett e valaha szép az ősz?
Megnyugtató egy családi együttlét?
Pihenetető egy vasárnap délután?
Boldog egy születésnap?
Kegyelemteljes egy Karácsony?
És Jóságos, Igazságos az Úristen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése