Hiszem és vallom, hogy Istentől jövünk és hozzá is készülünk visszamenni. Földi életünk csupán a folyamat egy része, amely attól fontos, hogy hatalmas tanúlsága van. Elsősorban fel kell ismernünk, hogy létezésünknek célja van. Aztán, hogy irányvesztettek vagyunk a saját útunk megtalálásában. Majd, hogy iránytűt kell keresnünk az út felfedezéséhez - egyesek szerint ezt hívjuk értelemnek. Végül, hogy útunk végén az utolsó pillanatokban bejön majd minden abból, amit Isten indulásunk előtt a fülünkbe suttogott.

Hogy honnan tudom?

A gyermekektől. Őket figyelve.

Ime egy még nem hétéves eszmefuttatása:

- tudod, én sokat gondolkodtam azon, hogy miért élek. mit kell tennem és mi kell lennem ha nagy leszek. Ma rájöttem. Tanító vagy Tanár akarok lenni. Mert csak nénik tanítanak. Én azt akarom megmutatni, hogy milyen amikor Férfi tanít.

... nem beszélve a szabadnapokról és vakációkról...

Meg hát sokkal többet tudok, mint példul egy felnőtt. Mert tudom, hogy ők mit csinálnak rosszul. Na erről sokat tanítanék.

... föltéve ha nem lenne éppen szabadnap.

- s minek neked az a sok szabadnap?

Hát hogy csupa olyan dolgokkal foglalkozzam amit nagyon szeretek. Mert tudod sok dolgot szeretek egyszerre. És ha dolgozol - estig - erre soha nem jut időd. Márpedig csak így élhetsz teljes életet.

Nem anya?...