Mindenki kap egy útravaló ajándákot Istentől, a fülébe suttogott titok mellé, amikor elindul. Ez amolyan hamuban sűlt pogácsa. Végigkísér, használhatod és varázslatos ereje van - minél többet osztasz meg belőle, annál több marad - hogy majd annak rendje és módja szerint a megfelelő időben másokkal is megoszthasd.

Ilyen egyik hamuban sűlt pogácsám lehet, hogy értek az állatok nyelvén.

Nagyon nehez szánom rá magam, de ha végre felállok és gondolkodás nélkül begázolok a vadállatokkal tele sűrű-sötét erdőbe, nincs az-az állatfaj, amellyel szót ne értenék.

Vannak a nagykutyák. Irtózatos hírük ellenére - velük a legkönnyebb szót érteni. Hiszen erejük, hatalmuk és megkérdőjelezhetetlen felsőbbrendűségüknek köszönhetően nincs az a téma amire ne lennének nyitottak. Türelmesen végighallgatják félelmekkel és szorongásokkal teli nyüszítésedet, kitárják az általuk birtokolt erdőrészt és abból a málnából szakítasz, amelyikből szeretnél. Persze nem állandóan, hanem helyenként. Amikor szüksége van egójuknak egy kis simogatásra.

Aztán vannak a kiskutyák.

Ezek a nagykutyák szolgálatában tevékenykednek.

Sürögnek, forognak. Rossznyelvek szerint egész nap ugrándoznak és segget nyalnak.

Ha egy hozzájuk hasonló - kevés erővel rendelkező lény ugrándozza körbe az általuk szolgált nagykutyát, roppant vadak és dühösek lesznek. Szinte megfékezhetetlenek. Mintha attól félnének, hogy a nyleved ügyesebben nyal, a torkodon szebb vakkantások törnek elő. Féltik a segget, amelyet birtokolnak.

Ha egyedül kapod őket egy vad erdei sétán - pláné, ha falkában vannak - megtámadnak és miszlikre szednek. Óvatosnak kell hát lenned.

Istentől kapott hamuban sűlt pogimat ilyentájt mindig, nagy színészi képességgel rámerőszakolt nyugalommal előszedem - és csak szakítani kezem a koncokat, amikkel bealtatom a nyaláshoz és morzsaevéshez szokott ölebeket. Hiszen tudom, ha rajtuk keresztülgázolok, elérem a nagykutyák birodalmát, ahol már az alvilági, de pontos és követhető szabályok szerint működik minden.

Ma egy ilyen kiskutyán kellett keresztüljutnom.Helyesebben kettőn, hogy elérjem a nagyot.

Az első rettenetesen vad volt. De mivel már többször mart a sarkomba, szokva voltam a harapásával. Amely felületi sebet hagy és hamar gyógyul, hiszen nevetségesen kicsik a fogai.

Minél kisebb testű egy eb, annál jobban harap, annál vadabbúl ugat.

Évek óta teszek kísérleteket arra, hogy megértessem vele, hogy játszhatna a nagy lígában is, de nem uram. Ő imád ölebnek lenni. Egy pillanatra sem esik ki a szerepéből.

Lassan és óvatosan közelítek hozzá.

Finom mozdulatokkal próbálom lefejteni a nyakhúsába nőtt pórázát, hogy sétáljon és fusson egy kört szabadon. Nézze már meg végre, milyen nagykutyának lenni. Olyannak, akiben megbíznak - de nem. Neki a megszokott kell.

Ma is rámugrik, ugat, harapdál, körbecsahol. Minél idősebb lesz, nnál butább és korlátoltabb. Saját hangja is dűhbe képes őt gurítani.

Odatartom termetes faramat, hadd harapja a hülyéje azt, ha már ennyire tetszik neki.

Végül rászólok. Félre az utamból marhája, megyek ahhoz, aki ugatás nélkül is képes elfogadni a csontokat.

Nyűszítve, haragosan félreáll.

Szinte biztosra tudom, már visszatérésem pillanatára gyúr. Hogy utoljára egy jó nagyot haraphasson a vádlimból. hiszen felugorva is csak az éri el.

A nagykutya házát két kisebb kutya uralja. Ezek már nem pinarágók - kicsit többet értenek az ülj, feküdj, pacsit, pitizz - parancsokból.

Három perc alatt kapom meg amit akarok.

Megrángatják az erdőt őrző kiskuya pórázát, aki ebből pontosan tudja, hogy a nagykutya ismételten a fejére szart.

Magam előtt látom tehetetlen dühét, ahogy kifele haladok.

Még utoljára, mindenre felkészülve lehajolok, hogy megsimogassam a buksiját.

Ekkor azonban a kezembe harap.

Nem haragszom rá, inkább sajnálom. Olyan szívesen lefejteném róla a pórázt és megfuttatnám egyet. Csak úgy a szél öröméért. Kikefélném bogáncsokkal teli szőrét, vizet adnék neki a poharamból és megvakargatnám a füle hegyét.

Fogalma sincs mennyire mélyen elkúrja az életét.

Rá kell jönnöm, van akin nem lehet segíteni.

De szinte biztos - harapásai árán is, próbálkozni fogok. Mert hiszek a nagy utolsó, szabad  és minden gátat elszakító futásokban.