2015. május 24., vasárnap

Pünkösdi búcsú, a nagy élményen túl

Mesélik a székelyföldön élő öregek, hogy annak idején, a kommunizmus éveiben is folyt ezerrel a Csíksomlyói búcsú minden Pünkösd alkalmával. Igaz, székely embernek nem ez a búcsú a búcsúk búcsúja, hanem a szeptemberi, amikor mindenki elmegy, aki csak teheti.
Akkoriban ugyebár nem lehetett ezalatt a pretextus alatt felutazni, hogy Pünkösdi Búcsú - megszervezték hát úgy az eseményt, hogy Tavasz a Hargitán. A buszok természetesen nem Csíksomlyóra mentek, hanem közeli falvakba, településekre, ahonnan az emberek gyalogosan átmentek Somlyóra, szentmisét hallgattak, majd vissza a buszhoz és haza a Tavasz a Hargitáról.Nem voltak a legszebb élmények ezek, hiszen a kis templomban alig fértek - mindenki igyekezett feljutni Máriához, megérinteni őt, közben bennük volt a félelem a hatóságoktól, akik bármikor rájuktörhettek volna és bezárhatták volna mindannyiukat.
Nem figyeltek hát egymásra - lökdösödtek, veszekedtek, tolakodtak.
Ugyan, erre nem derül fény a képernyőn keresztül - minden évben elhangzik a dícsérő beszéd a résztvevők javára - akik noha több tízezren vannak - civilizáltak és ennek köszönhetően zökkenőmentesen zajlik le a tömegeket megmozgató búcsú.
Igaz.
Azaz, van benne igazság.
Ha összevetem a pupatori de moaste bandaval, akik térden csúszkálnak az üres flakonokkal a kezükben és vísitva erőszakolják ki a kegyelmet azoktól, akikben hisznek.

Ezzel szemben van néhány dolog, amin mindenképpen illene változtatni:
- ha a résztvevők szempontjait nézem a következő dolgok jutnak eszembe:
1. ez egy szentmise. szentmise alatt nincs beszélgetés, jövés-menés, selfizés, hangos kacagás, telefonálás, ismerősök boldog üdvözlése
2. ha kinéztem a megfelelő helyet a nyeregben, ahol tölteni szeretném ezt a pár órát - nem viszem véghez az akaratomat tüzön-vízen át - azaz nem mászom senki nyakába, nem lépek a letelepedett emberek ruháira, pokrócaira, élelmiszeres kosaraira, legkevésbé lábaira, kezeire, fejére
3. igyekszem úgy viselkedni - még egyszerű ateista túristaként is - ahogyan a teplomban szokás
4. kerülöm a szeszesital fogyasztását - hiszen meleg van, tűz a Nap, szent helyen vagyok, szent időben.
- ha a szervezők szempontjait követve indulok el, a következőket tudnám ajánlani:
1. ugye már nem meglepetés, hogy évről-évre többen és többen vannak? vagy ha nem is többen, de rengetegen, vagy nagyon sokan?
2.  akkor - feladat, sőt nem is feladat, hanem egyenesen kutya kötelesség a parkolás megoldása. nem csak gyalogos zarándokok érkeznek. sőt, zömében nem. jönnek buszokkal, kisbuszokkal autókkal száz és ezer kilóméterekről - és nincs hova letenniük az autót. Még száraz időben van ahogy van, de ha esik, annak aki földúton kapott egy kis lyukat - vége van. Rengeteg udvar és földterület áll szabadon az ipari zónában - üresen lezárva. Ha megoldának bérléssel, ha még elkérnének 5-1o lejt, akkor is jobb lenne mint így, ebben az áldatlan állapotban.
3. a Székútja ... - kérdem én, szabad így kinézzen egy zarándokhelyre veztő útszakasz? Mint egy olcsó, cirukuszi vásártér. Éppen tüzet nem köptek, de más minden volt. Emberek ... ez Somlyó!...

Nem tudom, hogy mennyi pénz folyhat be egy-egy Pünkösdöt követően - de feltételezem, hogy rengeteg. Abból, a sok(k)ból - kérném szépen megteremteni a feltételeket. Hiszen eljött annak az ideje, hogy megteremtsük a feltételeit annak, ami ennyire kinőtte magát. Hogy aki csak túristaként imbolyog fel - igazi áldott állapotban térjen haza, mint aki Mária Oltalma alól jön - és nem menekül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése